Szóval ott álltam egy apró darabokra szedett motorral. Aki már csinált ilyet, az tudja, milyen lelkesítõ érzés lesz úrrá ilyenkor az emberen. Végre alkothatsz valamit, létrehozhatsz egy olyan dolgot, aminek értelme van, érzelmileg kötõdsz hozzá és talán az utókor képviselõje is gondol majd néha rád, ha nosztalgiázástól fátyolos tekintetét alkotásodra veti.

Persze a nosztalgia fogalma nem csak ebben az aspektusban merül fel. A régészek munkájához hasonló meglepetésekben lehet részünk egy ilyen felújítási projektben is, amikor a 26 esztendeje a gyártósorról legördült vasparipa szétszerelésekor a kerményre kövült zsiradék eltávolítása után elõkerülnek például a DKF DDR feliratú kormánnyakcsapágyak, amik ráadásul funkcionálisan teljes értékûeknek bizonyulnak! Örömünk kettõs, hisz egyfelõl még két olyan alkatrész, amit eredetiként építhetünk vissza (ez az öröm eszmei része), illetve két tétel, amire nem kell pénzt kiadni (ez az öröm anyagi része).

Lassan kezdett összeállni a "kép". A vázra felszereltem a lengõvillát, az új motortartó bakokkal (a régiek közül az egyik el is volt törve). Felkerült a középállvány és a légszûrõház öntvénye is - kezdett formájában halványan emlékeztetni egy motorkerékpárra az alkatrészhalmaz.

Az elektromos rendszer - mint már utaltam rá - elégé ramaty állapotban volt. Az elõzõ tulajdonososk szakszerûnek legkevésbbé nevezhetõ gányolásai miatt úgy döntöttem, az egész elektromos rendszert felújítom. Elsõ lépéseként a régi vezetékkötegeket újakra cseréltem. Ez nem volt túl egyszerû, mert a különbözõ színû és méretû kábelek beszerzését elég körülményes volt megoldani. Ja, és természetesen az elöregedett kötegelõ mûanyagokat is cserélni kellett. A kábelvégsaruk szakszerû és esztétikus felhelyezéséhez pedig vásárolnom kellett egy célszerszámot, aminek az árát le sem merem írni, mert olvasóim közül többen rosszul lennének.

Miután végeztem a villamosság felújításával, a látványt össze sem lehetett hasonlítani a régivel. Amit kellett, cseréltem, amit lehetett, azt csak tisztítottam, felújítottam.

Itt jelentett nagy segítséget a szétszereléskor készített sok fénykép, na meg a netrõl letöltött gyári kapcsolási rajzok. A leginkább neuralgikus pontja egy ETZ elektromos rendszerének - szerintem - a fényszóróházban lévõ csatlakozási pontok dzsungelre emlékeztetõ vezetékkavalkádja. Viszonylag kis helyen viszonylag sok vezetéket kell bekötni - helyesen. Nem dicsekvésbõl mondom (vagy igen?), de miután bekötöttem mindent és behelyeztem az akksit, az összes elektromos berendezés megfelelõen mûködött, semmit sem kellett utólag átkötni. Ekkor nagy kõ esett le a szívemrõl...

A futómûelemek felújítása is sok munkával járt. A két elsõ teleszkópot is darabokra szedtem. Kitisztítottam a hosszú évek alatt felgyülemlett olajiszapot, dünnyögtem egy kicsit az elõzõ tulaj figyelmetlensége vagy igénytelensége miatt, aminek következtében a telók alkatrészei közül némelyek fordítva(!) voltak beszerelve. Miután összeraktam a telókat, feltöltöttem õket új olajjal.

Ezután a kerekek következtek, A gumiabroncsok igen elöregedett, szedett-vedett darabok voltak, ezeket természetesen újakra cseréltem. A küllõkön és a rájuk rohadt küllõanyákon sem segített már a krómtisztító paszta, ezeket erõvágóval eltávolítottam. A felniket felpolíroztam, újakra sajnos nem futotta a költségvetésbõl. A kerékagyakat lefényeztem, a fékdobot szintén políroztam. Az új küllõk beszerelése után mindkét kereket centríroztam, ami szintén sok türelmet és aprólékos matatást kívánó munka.

A fényezett elemek - tank, oldalfedelek, sárvédõk - festése következett. Ezt is házilag csináltam, de õszintén bevallom, hogy nem vagyok megelégedve a munkám eredményével. Mivel nincs kompresszoros festékszóró pisztolyom, így csak a boltban vásárolható festékspray-kkel tudtam dolgozni. Ezekkel egyrészt nagyon nehéz nagy felületeket egyenletesen és szépen befedni, másrészt a benzin oldja a festékeket :-( ! Ezért szezon végén valószínûleg elviszem õket egy profi fényezõhöz, hogy tényleg rendesen legyenek lefényezve.

Egyre bíztatóbban alakult a készülõ motor összképe. Az új villamosági rendszer és a kerekek felszerelése után felraktam a két oldaldeklit is, már csak azért is, mert a bal oldaliban van ugye a légszûrõház csatlakozása.

A fékberendezést is helyrehoztam. A hátsó dobfék alapos tisztításon esett át, a fékpofákat nem kellet cserélni. Sikerült megoldani, hogy a féklámpakapcsoló is megfelelõen mûködjön. Az elsõ féknél is cseréltem a karmantyúkat, új fékcsövet, fékfolyadékot kapott a rendszer - és természetesen egy új fékkart a régi törött helyett. A rendszer összeszerelése után jöhetett a légtelenítés.

Aztán felkerült sorban a többi alkatrész is: a tank, sárvédõk, egyéb "apróságok". A régi kipufogó siralmas állapota miatt kénytelen voltam beszerezni egy teljesen újat, leömlõcsõvel együtt egy zsír új kipuffogódobot, illetve a dob rögzítõbilincsét. Az ülés új huzatot kapott, mert a régi több helyen ki volt szakadva. A hátsó teleszkópokból is újakat kellett vennem, mert a régiek közül egyet sem lehetett már megmenteni - sajnos. A bal oldaliról kiszerelés után derült ki, hogy olyan mértékben volt eldeformálódva hogy csillapításról, sõt rugózásról sem nagyon lehetett már beszélni az esetében. Eredeti ETZ lengéscsillapítókat nem kaptam (bár lehet, hogy valahol van?), ezért Jawa telókat tettem be. Ezek kicsit hosszabbak az eredetinél, de több fokozatban állíthatóak. Így kicsit magasabb a gép hátsó fele.

Miután a blokk nélküli motor teljesen elkészült, kitoltam a garázs elé, hogy csináljak néhány képet, és gyönyörködjek egy kicsit a munkámban.

A blokk beszerelésérõl és a teljes elkészülésrõl majd holnap...

Vissza az oldal tetejére!