Kellemes késõ nyári reggel. Háromnegyed hét van. Napfény árad be az ablakomon, és a szellõ hozza el nekem Lakat T. Károly csilingelõ hangját a szomszéd néni balkonjáról. Önzetlen gesztus tõle, hogy gondol a többi panellakóra is . Áramfogyasztás nélkül informálódhatok. Ma azonban még pihennék a bodrogi út elõtt, így kizárom a nyarat és Lakat T. urat. Magamat így meg be a szobába. Kilencig tudom így kitolni az álomvilágot.
Délelõtt ügyintézés, tervezgetés és a szokásos indulás elõtti ellenõrzés. Olaj, lámpák, guminyomás és természetesen láncsprayzés. Árnyékvilágban élek. Itt a fekete zsír az úr! Az én életemet még nem ragyogta be a tiszta kardántengely és a kevlárszíj. Minden rendben van szerencsére a vassal, így ebéd után startolhatok!
Így is tettem. Végre magam mögött tudhatom az ízzó aszfalt és betonrengeteget. Ismerõs, szívemnek kedves utakon gördülök kényelmes 90-100-as tempóban. Ásotthalom környékén homoki fekete fenyvesek szegélyezik az út mindkét oldalát. Fenyõillat vesz körül. Nem szûri meg semmilyen autóba épített csodaszûrõ. Erre mondta a biológia tanárom annak idején, hogy a fenyõnek terpentin illata van. Aztán elgondolkodott, hogy akár a terpentinnek is lehetne fenyõillata. Tipikusan a tyúk vagy a tojás esete.
Egy lendülettel a Bonyhád elõtti dombokig jutok ahol megállok a már szokásosnak mondható pihenõhelyemen. Körülöttem rövidesen megjelenik a kis tarka pillangó és szemrevételezi a változást a motoron. Sajnos változott a legutóbbi találkozásunk óta. Nem sokkal, csupán néhány grammal. Természetesen én sem lehetek rest így a fényképezõgéppel mozdulatlanul várom újabb pihenõjét. Stílszerûen a gép tokját választja. Tessék vadász a fõporondon megörökíteni! Legyen ahogy akarod gondoltam és máris egy újabb emlék rögzült a gépben.

Egy szép színes pillangó amire jó lesz emlékezni majd a téli szürkeségben.
Utam folytatom tovább az egyetlen mai kitérõm felé. Márévár! Eldugott szeglete ez a Mecseknek. Az úton csupán egy kis tábla jelöli a letérõt.
Az utazó máris egy tûrhetõ erdõgazdasági úton találja magát. Az elején tábla jelzi, hogy tilos a behajtás. Kemencei élmények jutnak rögtön eszembe. Szerencsémre van kiegészítõ tábla is, mely a célforgalom számára lehetõvé teszi az úthasználatot. Így már lelkiismeretfurdalás nélkül indulok tovább. A vár alatti parkolóban leállok és figyelem az utat mely még meredeken felfelé tart. Ki van téve a természetvédelmi terület tábla is és gyalog szeretnék felmenni. Sajnos a parkoló üres és az én gondolataimba befészkeli magát az a mondat ami egy négyzetrácsos füzetlapra van írva. " A jármûvekben értéktárgyakat ne hagyjanak! " Az én kis csomagom meg csak fel van hálózva a Kawára. Hiába is gyõzködöm magam, hogy nem lesz baj, a bizonytalanság nyer bennem és indítok. Pedig nagyon idegen itt a motor és minden más gép is. Dan Georg törzsfõnök gondolatai cikáznak bennem.

" Hamarosan eljön az idõ, mikor unokám epedve vágyakozik a búvármadár kacagása, a lazac ezüstje, a fenyõtû zizzenése és a sas rikoltása után. De nem köt barátságot e teremtmények egyikével sem, s mikor szívét a vágy szorongatja, átkozni fog. Megtettem-e mindent, hogy tisztán hagyjam a levegõt? Törõdtem-e eléggé a vízzel? A röpülés szabadságát meghagytam-e a sasnak? Megtettem-e minden tõlem telhetõt, hogy unokám szeretetét kiérdemeljem? " Közben felértem a várhoz és egy hatalmas bükk tövében letámasztottam a vasat.

Az egykori hódítok lendületével léptem be a várudvarba. Egy idõsebb úriember fogadott aki ellátott néhány háttérinformációval és egy félszemû szovjet látcsõvel. Elmondta, hogy hétvégente itt lakik fent a várban afféle modern várúrként és gondnokként funkcionálva.

Titkon irígyeltem egy picit. Egyedüli látogatóként kényelmesen megnéztem a vár történetét bemutató, valamint a közettani kiállítást és a preparátumokat.

A legjobbat mindig a végére hagyom. Most sem volt ez másként, így utolsó célpontom a várfalon kialakított kilátó lett.

Kedvelem a magaslati pontokat, fõként ilyen környezetben. Szétnézek és a szemem nem képes befogadni a teret.

A rómaiaknak is volt már itt megfigyelõtornyuk. A hadiút anno a hegygerincen futott. A természet persze már régen visszakövetelte, így én csak kalauzom elbeszélésére hagyatkozhatom. Órákig tudnék itt nézelõdni de ma nem itt van a végcélom , így csak egy dal erejéig maradok. Az egyik kedvencem. Ilyen helyeken ezt szoktam hallgatni. A gitár megszólal és rövidesen Bob Dylan is.
" Knock, knock, knockin' on heaven's door. "
Így a lelkem már felüdült, de börtöne most követelte a jussát. Nem volt hát mit tenni. Uzsonnáztam a rönkasztalnál a bükk alatt. Nem tudtam stilszerû lenni a helyhez. Elmaradt a lovagi lakoma.

Helyette globálisan kapható ipari élelmet fogyasztottam. Sajtkrémes fornetti papírzacskóból és hozzá eldobható pillepalackból mentatea. Azért finom volt. Márévárat minden arra vetõdõnek ajánlom. Bármilyen motorral fel lehet menni egészen a várfalig. Felnõtt jegy 300 Ft, a többi 200.
Lábtartó fel, irány a völgy! Hangtalanul, csak az üzemi féket használva. Vétek lenne az erdõ neszeit egy sportdobbal vegyíteni!
Innen már sima utam volt Bodrogig, csak Kaposváron keveredtem el egy picit. A kastély elõtt Kornél köszöntött és hamarosan találkoztam Katival és Zolival is akik most gyorsabbak voltak nálam.

Ebben a tudatban töltöttem a hétvégét, de valahogy átvészeltem!
A sátrak között rögtön feltünt az ismeretlen motor. Gyönyörû fekete Kawasaki VN900 Classic.

A piros Bandit sehol Zolin meg fekete westerncsizma figyelt. Ez nem lehet véletlen gondoltam. A jó ízlés ilyen mértékû deformitását nem feltételeztem így gyorsan összeállt a kép. A motort lecserélte erre a szép cruiserre. V2, 903 cm3, benzinbefecskendezés, 4 szelepes hengerfej, digitális elektronikus gyújtás. Ez egy jó motor és Kawa, tehát a szívemnek még kedvesebb. Rövidesen sornégy hangja hallatszik a fák közül és újból ismertlen motort látok. Kawasaki GPZ 600 R bukkan fel ismerõs utazókkal a nyergében.

Noémi és Csaba jöttek meg Vácról. Ismét üdvözlés és motormustra zajlik. Szintén új szerzemény, meglepetés mindannyiunknak. Erõs Kawasaki túlsúly alakul ki. Ezt ellensúlyozandó Anna is leparkol a Yamahával és Kaposvárról befut egy 1100-as Drag Star is Jánossal és feleségével Szilviával. Finom Pizzavacsora várt már ránk a kastély emeletén amit jóízûen el is fogyasztottunk. Késõbb a beszélgetést a pincében folytatjuk és várjuk a kemencei csapatot.

Este van már mire megérkeznek. Szilárd és Laci a Sportsteren, családjaik a Safety Carban. A másnapi programot lefixálljuk és örömmel tesszük majd tiszteletünket délután Jánoséknál az éttermükben ahová nagylelkû meghívásuk szólt.
Szombat délelõtt megérkezett Tamás Debrecenbõl a TDM-el kalandos útja után és Okta is ideért a nagy stroboszkópos vassal. Igen egyedi és állítólag tempomat funkciója is van! Tartogatott számunkra egy meglepetés ajándékot is melyet Tamással közösen csináltak! Sok ívnyi MKMK-ás matrica lapult a csomagjában amibõl mindannyian kaptunk. Köszönjük nektek! Hipp-hopp fel is ragasztottunk néhányat a sisakokra. Közösen megtekintettük az épülõ iskolát, majd Bodrog elsõ emberének vezetésével elmotoroztunk a falunapnak helyet adó focipályára, hogy részt vegyünk a programokon.

A pályára érkezett meg Mezõcsokonyáról Péter és családja egy nagyon szép állapotú V-Max Musclebike-al! Szilvi és János szintén ide jöttek.
Természetesen az MKMK az íjászatból ki sem maradhatott volna! Derekasan helytálltunk és majdnem mindenki részt vett benne. A helyi bajnokot sajnos nem tudtuk megszorítani, de nagyon élveztük!

Innen az általános iskolát kerestük fel ahol megtekintettük a tûzzománc, a fafaragó, és a foltvarró kiállítást. Ezek után fogyasztottuk el az ebédet. Ki-ki azt amit választott. Mellényúlni nem lehetett, minden nagyon finom volt! Ebéd után Kornél elegett tett vezetõi kötelességének és köszöntötte az egybegyülteket.

Oktát érte az a megtiszteltetés, hogy átadja azt az adományt melyet az MKMK ajánlott fel az új bodrogi katolikus templom építéséhez.

Szép pillanat volt ez mindannyiunknak. Bennünket is kellemes meglepetésként ért az az üveg bor amit ajándékba kapott a csapat! Néhány programot még megtekintettünk, majd egy tiszteletkör után visszamentünk a kastélyhoz komolyabban beöltözni és Jánosék vezetésével Kaposvárra indultunk. Anita itt csatlakozott hozzánk a Hondával és célunknál ismét ismerõs motort pillantottunk meg. BMW K 1200 LT! Csabáék már vártak ránk a mediterrán hangulatú téren!

Szilvi és János itt láttak bennünket vendégül az éttermükben. Köszönjük nekik!

Nem mindennapi akvárium emeli a hely hangulatát. Órákig lehetne figyelni a sügéreket benne.
A finom vacsi elfogyasztása után elbúcsúztunk Péteréktõl és körbenéztünk a téren.

Ezek után búcsút intettünk vendéglátóinknak is és visszamentünk Bodrogra.
A nap maradék óráit jó hangulatú beszélgetéssel és dalok kiválasztásával töltöttük a másnapi gyülekezeti alkalomra.

Néhányan elcsentünk még egy órát a vasárnapból is aztán nyugovóra tértünk.
A vasárnapi ég felhõkkel fogadott bennünket reggel, de ez nem szegte kedvünket. Az ír vendégekkel együtt vettünk részt a kastélyban tartott istentiszteleten.
Itt megismerhettük õket és õk is bennünket. Elõadtuk a két dalt melyeket elõzõ este válsztottunk. A magam nevében csak remélni tudom, hogy nem ijesztettem meg senkit a hangommal! Furcsa, de jó érzés volt együtt énekelni a töbiekkel. Egy új élménnyel lettem megint gazdagabb és ezt is az MKMK keretein belül élhettem át!
Az alkalom után finom ebéd várt ránk a pincében, melyet az ír vendégekkel közösen fogyasztottunk el.
Utoljára étkeztünk a hétvégén így közösen. Innentõl már rohamléptekkel közeledett a búcsúzás pillanata.
Sorra meg is tettük. Pakolás, málházás, melegítés, búcsú. Nem várt mozzanatok ezek, de sajnos minden jónak vége van egyszer és ez alól a bodrogi összejövetelünk sem kivétel.
Az a jelenet jut eszembe errõl mikor Lorenzo Lamas a Harleyján belemotorozik a lenyugvó Napba valamelyik sorozatában. Sajnos csak a gondolatvilágomban él ez a kép, mert a kastélytól 1 km-re már szakadó esõ fogad. Nincs kedvem megállni és esõruhát húzni. Szélsõségesen optimista vagyok. A távolban napsütés látszik. Miért is ne érhetnék el odáig viszonylag szárazon? Talán mert szakad. Három perc alatt bõrig ázik a farmerom. Hozod a formád Sanyi, gondolom magamban. Ne búslakodj! Légy ismét optimista! Szegedig majd megszárad! Úgy is lett!

Köszönöm Annának és Kornélnak a szíves vendéglátást és minden MKMK-s tagnak az együtt töltött szép hétvégét!
A Jóisten ismét megajándékozott bennünket az együtt töltött élményekkel és vigyázta utunkat! Köszönjük!

A képeket megtaláljátok a szokott helyen. www.kep.tar.hu -n kawasanyi galériájában Bodrog néven és a honlap Fotóalbumában kommentekkel!

Üdv: Száni