Nem is tudom, hol kezdjem, de maradok a kronológiai sorrendnél, talán így követhető legjobban az eseményhalmaz, amely augusztus 20.-a környezetében volt. Kezdődött a BalatonNet-el, amely több napos rendezvény volt, és közösségi megbeszélésünknek megfelelően minden napra jutott látogató-segítség a legkitartóbb MKMK páros, Kornél és Annának. A standnál teljesített szolgálatukért az Úr áldja meg őket. Jó volt látni, hogy a lábaik egyre jobban bírják az Úr munkájában való forgolódást. A testvéri találkozást, és annak örömét – ami egyébként nemzetközi volt Pityuék által Szlovákiából - a Szent Lélek koronázta meg, míg a földi együttlétünkre Hep őszibarackja, és Eta sajtos-sós kiflije tette fel a koronát. Ilyen barack és kifli nincs. Az este közeledtével elbúcsúztunk egymástól, és Lajos kedves meghívására az estét, és éjszakát Balatonfüreden tölthettem, ahonnan szombat reggel együtt indultunk a szelidi programra. Nagy várakozással voltam a szombati nap felöl, tudván, hogy az MKMK-nak az erőit megosztva kell helyt állnia két fronton is. Az egyik a Geronimo MC. 25 éves évfordulója volt, amelyen VerPé, Dani(maci), és Jéhu képviselte közösségünket, a másik a Pirates Family MC. szelidi motoros találkozója volt. Jéhu beszámolója szerint kedves fogadtatásban volt részük. Fitestvéreink (Károli szerint szabadon) egy kis ajándékkal is kedveskedtek az MC. Presidentjének. Beszélgetésük során feltették azt a számunkra nagyon fontos kérdést, mikor lehet hátfelvarrónk? Ígéretet kaptak arra, - mivel ez az alkalom nem erről szól - szeptember elején visszatérnek rá. Dicsőség az Úrnak, és köszönet a testvéreknek a szolgálatért. A másik vonalon szolgálók Dani(maci), Sir Palya, Lajos, Szasza, Jutka, Dóri, Szilvi, és én voltunk. A megbeszélt találkozási ponton a dunapataji benzinkúton közös imádságban kértük az Urunkat, Istenünket szolgálatunk támogatásában. A motoros találkozó helyszínére történő bemotorozás után, egyeseknél a sátorverésé volt a főszerep, másoknak a helyszínnel történő ismerkedés. Kis idő eltelte után Szasza hívó szavára összegyülekeztünk. Testvérünk elkísért, és bemutatott bennünket a Pirates Family MC. Presidentjének. Természetesen voltak, akik ismerősként üdvözölték őt. Utána ki-ki elfoglalta azt a helyet, amelyet arra az estére magának gondolt. Szasza, és Palya sok beszélgetés és bizonyságtételen keresztül, hirdették azt, akit mi képviselünk. Mi többiek egy asztalnál telepedtünk le, amely végül is a bázisunk lett. Külön megköszönném Szasza szolgálatát, akinek a szervezése, jelenléte, alázata nélkül ez az esemény nem alakulhatott volna így. Ismeretsége által bejuthattunk a VIP területre, ahol vacsorával kedveskedtek, (igazi ragacsos csülökpörkölt) és beszélgetések alakulhattak ki. Tudni kell, hogy a VIP területre történő bejutás, nem mindenkinek adatik meg. Az este sokat voltunk együtt is, és már akkor kialakult bennünk az a vélemény, hogy a történtekért nem a miénk a dicsőség. Vannak ennek a szolgálatnak a szellemieken kívül földi „szépségei” is. Nosztalgiát keltő vizes blokk, amelynek tisztasága ilyen események után hasonló képet mutatott már a mi fiatalkorunkban is. Nekünk, akkoriban még nem hívőknek, hasonlóak voltak fiatalkorunk hajnalig tartó koncertjei is, amikor nem hallod az asztalnál a másik beszédét, és a sátradban hiába térsz nyugovóra, legfeljebb odáig jutsz, hogy eddig ülve, állva, most pedig fekve, de semmiképpen sem alva követed a zenei eseményt. Tudjuk viszont, hogy nem is ezért jöttünk. Vasárnap reggel kicsit fáradtan, de lélekben feltöltődve hagytuk el a helyszínt. A vasárnapi istentiszteletre többen elmentünk, amin Jaby, és egy huszonéve Magyarországon élő olasz motoros keresztény tesó is részt vett, halleluja. Jéhu igehirdetése után, sajnos a kötetlen beszélgetésen már nem tudtam ott maradni, mert siettem haza. Fáradt voltam, de a három nap eseményei, mindent megértek. Már aznap, de másnap is, az MKMK március 30.-i motoros találkozója után tartott hálaadó istentiszteletén elhangzottak jutottak eszembe. Kornél többek között ezekről is említést tett: ezek után fel kell nőnünk ahhoz, hogy mások által is ismertek lettünk, ne üljünk rá a dicsőségre, az Úr által adott eredményekre, ajándékokra, ne történjen törés a közös munkánkban. Többször elhangzott imáinkban az is, hogy az Úr tegyen bennünket alkalmassá, formáljon olyanná, amilyennek Ő szeretne látni. Kértük, hogy egy értékrendet képviseljünk, stb. Ennek eredményeként nekem a szombati P.F. MC. találkozójának legnagyobb ajándéka ennek a Szent Szellem által való magláttatása volt. Csodálatos egységben, egymással szeretetben, egy akarattal, az Úrhoz méltóan képviselhettük Őt. Ezt is csak Ő adhatta meg. Hatalmas dolog ez, dicsérjük ezért Őt. Ne legyen természetes semmi, ami a velünk történik, hiszen az Ő szeretetéből, kegyelméből, akaratából történik minden. Kívánom, ha nem is úgy, mint egy könyv címe „Tíz nap amely megrengette a világot” (John Reed), de ez az öt nap úgy szerepeljen az MKMK életében mint ami kiemelkedő az életünk további folytatásában, mert megértettünk valamit, és engedelmeskedtünk.
Forester