Mint már írtam, egyik legnagyobb élményem idén az adriai motoros túránk volt. Szép idõ, tengerpart, miegymás...
Csaba és Szilárd lelkesen ugráltak a vízbe a parti sziklákról.
Még egy magas szirtfokról is vízbe vetették magukat - igaz, mintegy tíz perces mentális ráhangolódást követõen. Túlélték...
Én, be kell valljam, kétszer mentem be a vízbe, összesen mintegy fél percre. Kérdezték is a többiek, hogy miért nem úszom többet. Aztán amikor közöltem velük, hogy a potenciális cápaveszély miatt, akkor kikacagtak. Én azonban nem akartam felesleges kockázatot vállalni.
Aztán persze õk is másképp látták a dolgokat, miután mindkettõjüket inzultálta a tengerek félelmetes és vérszomjas ragadozója. Én szerencsére a parton voltam, így fényképen is meg tudtam örökíteni a drámai eseményeket. Elõször Csaba került halálos veszedelembe.
De Szilárd sem úszta meg, õ is farkasszemet nézett a hal-állal. (Jaws)
Motorosokra jellemzõ lélekjelenlétüknek - és a tõlem kapott jó tanácsoknak - köszönhetõen mindketten épen és egészségesen úszták meg a találkozást a tengerek eme gyilkosával.
Persze, nem tanultak az esetbõl, mint a fenti képen is látható, továbbra is vidáman úszkáltak a tengerben, fittyet hányva a leselkedõ veszélyre.
Visza a lap tetejére!