Nem hagyhattuk motorozás nélkül a Vasárnapot sem! Gyorsan összeszerveztünk egy túrát ebéd utánra. Átmotoroztunk ismerõseinkhez, Répcelakra és elhatároztuk, megnézzük milyen a Fertõ Tó ilyenkor februárban. Tamás Marauderjén állítottunk egy láncfeszességet, majd gyorsan elmentünk tankolni. Udvari fényképészünk, Bori lányom már a kapuban várt minket, mire visszaérkeztünk.

A lányok is összecihelõdtek, jó melegen felöltöztünk, majd elindultunk. Tamás vitte Julit, Utánuk én a Vulcanon, mögöttem ült életem párja, záró motoros egységként pedig Kristóf és Bori állították nehéz kihívás elé a kis 125-ös XT-t. Persze mondtuk Tamásnak, hogy maximum nyolcvannal haladjunk, hogy a kis Yamaha ne lehelje ki a lelkét!

Tamás nemrég szerezte be a Suzuki Marauder 800-ast. Csinos kis gép, a hangja pedig kimondottan fickós - köszönhetõen az elõzõ tulaj által megejtett kipufogó-tuningnak! Tamáson látszik is, milyen büszke a vasra, még a sisak is passzol hozzá színben, de hát ez a minimum!

Idõnként megálltunk, hogy Bori kellõ számú fényképpel tudja dokumentálni utunkat. Persze néha figyelmeztetnem kellet, hogy a fotózás közben azért figyeljen az ellenkezõ irányból érkezõ autókra is! Szerencsére a "kertek alatt" mentünk, így elég gyér forgalommal kellett szembesülnünk.

Laza egy órás út után megérkeztünk Fertõrákoson keresztül a Fertõ Tó partjára. Meglepõen sokan választották kirándulásuk célpontjául aznap ugyanezt a helyet: a parkolóban jó pár autó és néhány motor is állt, a parton elég sokan sétálgattak az élénk, de nem zavaró szél ellenére. Azért volt még bõven parkolóhely...

Miután leálltunk és levettem a gyújtást, a Vulcan még egy kicsit zizegett, ahogy a ventillátor hûtött egy kicsit a hûtõvizen. Tamás megkérdezte, hogy miért csinálja, hisz a Marauder is vizes blokkal megy, mégsem fújtat megállás után. Elmagyaráztam neki, hogy erre a Kawa esetében azért van szükség, mert a bal oldali dekli alatt megbújó kicsiny atomreaktor, ami tulajdonképpen a jármûvet hajtja, enélkül az utóhûtés nélkül könnyen túlmelegedne, és ilyenkor az automatikusan becsúszó grafitrudak részecskefékezõ hatása ellenére is kontrollálhatatlanná válhatna a láncreakció. Akkor pedig a Fertõ Tó helyén csak egy hatalmas kráter maradna... Szakszerû magyarázatomat hallgatva a közelben sétálgató bácsi alaposan megnézta a Kawát: ilyet õ még sosem látott, bár a Lenin atomjégtörõrõl azért biztosan hallott már!

Az idõ - mint már említettem - elég szeles volt, így néhány bátor ember kihasználta a sportolási lehetõséget. Megnéztem a neten, úgy hívják, hogy kitesurf. :-)

Mentek ezerrel, néha repültek egy kicsit. Jól nézett ki, ahogy csinálták, ki kéne próbálni! Mi csak álltunk a parton és csodálkoztunk, miket nem tudnak.

Végigbattyogtunk a stégen, ami nagyon csinos, a vízre épült házak mellett vezet el. Sajnos egyetlen vendéglátóipari egység sem volt nyitva ebben a még szezonelõnek sem nevezhetõ idõpontban, pedig szívesen beültünk volna valahová egy teára, kávéra, beszélgetésre. Így csak gyönyörködtünk a tájban, a faházakban, és a sirályokban.

Ahogy a nap kezdett egyre lejjebb ereszkedni, éreztük, hogy a hõmérõ higanyszála is követi. Lassan elindultunk hazafelé. Bár Kati és én így is bõven sötétedés után értünk csak haza. Jól tettük, hogy induláskor annak ellenére melegen öltöztünk, hogy kicsit soknak tûnt akkor, így nem fáztunk az alaposan lehûlt esti klímában sem. Kellemes túra volt, szerintem nyáron, jó melegben ismét eljövünk errefelé, bár kicsit hosszabb útra. Talán egy Fertõtó-kerülés...?

Vissza a lap tetejére!