Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert Isten gyermekeként két közösségnek, két családnak is tagja lehetek. Két fantasztikus család, két fantasztikus közösség, ahol az Istennel való kapcsolatom még mélyebben kiteljesedhet, mint az egyéni életem hétköznapjai során.
Az egyik család az AGAPÉ gyülekezet, ahol az otthon melegét, a hazaérkezés örömét élhetem meg minden alkalommal, mikor együtt lehetünk. A másik családom, közösségem a MAGYAR KERESZTÉNY MOTOROSOK KÖZÖSSÉGE, ami az elhívást, a küldetést, a mozgalmas szolgálatot jelenti a számomra. A két család jól megfér az életemben, de sajnos ritkán adódnak közöttük átfedések, közös területek. A Motoros Közösség (MKMK) az akció dús szolgálatról, a misszióról szól. Az örömhír, az evangélium képviselete, hirdetése a feladatunk.
De mi is az örömhír, és hogyan lehet motorosként mindezt képviselni, hirdetni?
Az első jó hír az, hogy szeretett teremtményként élhetjük már itt a földön az életünket, és az örökélet is a miénk lehet, ha megértjük szerető Atyánk hívó szavát. Jézus Krisztus a kapcsolat a Teremtő Isten és az ember között. Jézus az, aki eltörölte az akadályt, a bűnt, hogy beléphessünk az Atya Isten szentségébe. Megváltottak vagyunk, tökéletesre teremtett, szeretett lények vagyunk. Jézus meghalt értünk, és fel is támadt, hogy mi örökké éljünk. No, azt gondolom, ez az igazi örömhír, és ez az, amiről mindenkinek tudni kell.
A második legfontosabb dolog pedig, hogy a közösség tagjaiként személyesen ismerjük a Megváltót, Jézus Krisztust, és elköteleztük magunkat, hogy „motoros futárként” visszük a Jó Hírt. A motor, a motorozás egy olyan hobbi, amit szeretünk, szívesen művelünk, és azt vettük észre, hogy bármerre megyünk, és csoportosan jelenünk meg, nagy feltűnést keltünk a vasainkkal. A motorok figyelemfelkeltő eszközök, és a ránk irányuló figyelemmel gazdálkodhatunk. Beszélünk a szeretetről, ami annyira hiányzik felgyorsult és elvadult világunkból. A keresztény élet – Jézus követése – klassz dolog, szép és örömteli. Vagány motoros férfiak és nők is lehetnek istenfélő, hívő emberek. Hívőnek lenni nem uncsi templomban térdepelés, hanem ez igazi élet. Na, ezt demonstráljuk mi, és ebben a demonstrációban sokat segít a motoros arculat.
Az Agapé közösségben természetesen nem csak én vagyok, aki a gyülekezet falain túl is szolgálja az Urat, hanem vannak más személyek és csoportok is. Az egyik ilyen a börtönmissziós csapat. És az elmúlt hónap elhozta végre számomra azt a lehetőséget, hogy mindkét szeretett családom tagjaival együtt, ugyan azért a célért szolgálhattam! Kaptunk egy felkérést, mint motorosok, hogy menjünk, a tököli fiatalkorúak börtönébe az agapé börtönmisszió szervezésében. A Tökölön fogvatartott srácoknak mutassuk be az igazi, vagány, normális „férfiképet”. Istent megismerve, és Jézust követve van esély egyedül szabadságban - igazi szabadságban - élni. A börtönben, ahol annyira vágyják a „szabadságot”, na, ott a helyünk. Meg is kaptuk az engedélyt június 15-ére, vasárnap délutánra, hogy meglátogathassuk a börtönlakókat. Gyorsan összeállt a csapat, és kilenc motorral vártuk a nagy napot.
Mivel még soha nem voltunk ilyen terepen, ezért nagy volt az izgalom bennünk – hogyan is csináljuk? Amikor egyeztetés céljából találkoztunk, hamar nyilvánvalóvá lett, hogy a mi hatalmas Istenünk, Jézus Krisztus pontosan tudja, mire van szüksége az elítélteknek, és hogy nekünk mi is a feladatunk, így hát imádkoztunk. A látogatás előtti héten egy motoros rendezvény kapcsán ismét találkoztunk, és szóba került a tököli program. Abban egyetértettünk, hogy az lesz a legjobb, ha azt tesszük, amit az Isten vár tőlünk. Így hát újra imádkoztunk, kérve a vezetést és az áldást.
Eljött a nagy nap. A börtönbe történő belépés előtt egy órával találkoztunk egy benzinkúton. A kötelező technikai egyeztetés után beültünk a kút melletti gyorsétterembe és imádkoztunk. Kértünk vezetést, védelmet, áldást, békességet, bölcsességet és szeretetet. Hopp! Itt egy pillanatra álljunk meg. Szeretnék megosztani veletek egy személyes gondolatot. Felmerült bennem egy kérdés – és most nagyon őszinte leszek: Miért fontos nekem az, hogy bűnöző életvitelű, ezért börtönbe való és jogos büntetésüket töltő gonosztevők üdvözüljenek?
Hamar jött a válasz. Attól a szeretettől, attól a túlcsorduló szeretettől, amit Jézus ad. Ezt a szeretetet csak akkor tudjuk tovább adni, ha megüresítjük magunkat és engedjük előbb saját magunk felé áramolni. A szeretet folyamának ilyen módon való megéléséhez a legjobb recept a régi életünkre való alázatos visszatekintés és a hálaadó imádság. Isten szeretete nélkül mi is, akik ugyan nem vagyunk börtönben, éppolyan elveszettek és semmik lennénk, mint most ők. A szeretetet nem mi adjuk, hanem az ISTEN. A szeretet ISTEN nélkül nincs, hiszen Ő maga a szeretet. A szolgálatom, és így a börtönmisszió is szeretet nélkül semmit nem ér. Meg tudom csinálni, el tudom mondani bárkinek az evangéliumot, de szeretet nélkül hatástalan, üres beszéd marad. Viszont, ha van bennem szeretet, és engedem azt a szeretetet rajtam keresztül folyni, ami engem is megváltoztatott, akkor nem számít még az sem, hogy egy elítélt bűnöző az, akivel éppen beszélgetek.
Megérkezve a börtönhöz leszálltunk a vasparipákról, és amíg a belépésre vártunk, mit csináltunk? Imádkoztunk. A beléptetés gördülékenyen, gyorsan ment. Bevezettek minket a börtön focipályájához, és amíg ott vártuk az elítélteket, mit csináltunk? Imádkoztunk. Megjöttek az elítéltek és áramlott a szeretet… A külső szemlélő véleménye ez volt: „Ilyen felkészült, alapos és pontos, jól szervezett programot még nem láttak!” Beszéltünk a srácoknak a személyes életünkkel példázva a hatalmas ISTEN szeretetéről. Beszéltünk az Igazi Szabadulásról, amit Jézus Krisztus tud megadni. A bizonyságtételeink után kialakítottunk kisebb imaköröket, amibe volt lehetőségük kapcsolódni és együtt imádkoztunk velük. Minden érdeklődőnek adtunk egy a Lukács evangéliumát tartalmazó JÉZUS ÉLETE, és egy MAI IGE című kiadványt is.
Gyorsan eltelt a rendelkezésünkre álló másfél óra, és az őrök elvezették a fogvatartottakat. Mi még ott maradtunk egy kis ideig, és újból imádkoztunk. Hálát adtunk, megköszöntünk mindent, amit Istenünk szeretetéből megtapasztalhattunk. Csodálatos Isteni jelenlétben töltöttünk egy csodálatos délutánt. Imádságaink által és eredménye képen tudtuk közvetíteni a SZERETETET. Az imádság nem azért kell, mintha nem ismerne az Úr bennünket, és a kívánságainkról, szükségeinkről ilyen módon kellene őt tájékoztatnunk. Nekünk magunknak van szükségünk az imára. Az imádság elhárítja az akadályokat bennünk és megüresít felesleges dolgoktól. Az így kialakult űrt a Szent Szellem betölti túláradóan, és ha ez történik, akkor lesz vonzó a jelenlétünk az Istent nem ismerők között.
Rájöttem, hogy őszintén tudom szeretni a fogvatartottakat is, mert a bennem élő ISTEN az, aki őket is éppúgy szereti, mint engem.
2014-07-20. V.P.
Fakopácstól megkaptuk az börtönbe vitt üzenetét melyet, azért teszünk közzé, hogy többekhez is elérjen!
"Börtön misszió üzenete!
Felolvasok nektek egy olyan történetet amikor egy ember -Jézus- "banda tagokat" toboroz.
Úgy fogom olvasni ezt, mint ha én látnám az egész történést egy helyről és ti csak az én közvetítésemből
értesülnétek az eseményről.
Volt egy banda-főnök akit Jánosnak hívtak. Neki voltak követői. Ezek mindennap hallották tőle hogy nem ő a legerősebb banda vezér, ha nem majd nem sokára jön az aki mindenkinél erősebb, mert az emberekbe bele lát. Nem lehet becsapni, mert anélkül hogy beszélnél vele megmondja milyen szándékkal közeledsz felé. Másnap János látta Jézust előtte elmenni és vele lévő két tanítványa füle hallatára mondta: Ő az a vezér akiről beszéltem nektek. A két tanítvány Jézus után ment.
Teljesen emberi párbeszéd kezdődik: Vezér hol laksz? Gyertek velem, és nála maradtak szálláson!
Az egyik tanítvány szólt a testvérének és Jézushoz vezette. Jézus szólítja meg először. Megmondja a nevét és egyben a jellemét: Simon -nádszál- De mindjárt hozzá teszi Péter azaz Kőszikla leszel.
A következő esemény hogy Jézus szólít meg egy fiatalt,: Jöjj kövess engem Filep!
És Filep nem habozik, nincsenek kifogások és feltételek, azonnal vele megy.
Ez a Filep ismert egy másik fiatalt, akiről tudta hogy nagy hazafi, és értelmes, kereső-kutató természetű. Örömmel vitte neki hírül: megtaláltuk azt a "vezért" aki a te kérdéseidre választ tud adni!
Csak az volt a baja ennek a fiatalembernek -Nátánaelnek- hogy nem tetszet a hely ahonnan a vezér származott.
Mikor valami újat hallunk, valamit, ami segítene a helyzetünkön, azonnal a kifogások, a kétkedés, a feltételek felsorakoztatása kerül előtérbe.
Mi történik? El megy vele Jézushoz, és mielőtt még szóhoz jutna, megdicsérik! De ez nem hízelkedő szavak voltak, ha nem ami fegyver letételt eredményezett nála az előítélet tekintetében. „Ő egy megbízható, belevaló srác” Honnan ismersz te engem? Honnan tudod hogy ki vagyok? Mi közöd hozzá hogy én hogy érzek? Egyáltalán hogy mersz te engem így leleplezni?!
Jézus nem az erőfölényét fitogtatja, nem magyarázkodik, és nem visszakozik hogy meg ne bántsa. Tényt közől vele:...láttalak.... Mielőtt hívott téged Filep én láttalak amint a füge fa alatt voltál....
Mit csinált Nátánael a fa alatt?! Olyan problémája volt amit csak és kizárólag egyedül kellett viselnie, és megoldania.
Nekedis van ilyen "fügefa" helyed és problémád amit csak titokban elrejtve szemek és fülek elől, megoldatlanúl görgetsz magad előtt. Jézusról hallottál, távolról már láttad is Őt, még hozzá vezetni nem engedted magad, mert félsz hogy ha közel mész, megmondja mi van a szívedben! Pedig Ő lát téged hangtalanul zokogni az ágyadban, a zárkádban, a félreeső helyen amikor senki nem látja, hallja. Látja a nyilvános megszégyenítéseidet, az elkeseredésedet, dühkitöréseidet, tehetetlenségedet.
Hallotta sóhajaidat: csak egyszer szabaduljak ki innen... a bosszú-terveidet.... a bizonytalanságodat hová-merre ha innen ki kerülsz?!
Te futottál előle nem hallgattál az intő szóra: Ne tedd fiam, nem szabad ártani senkinek, kárt okozni, hazudni, becsapni, erőszakoskodni embertársaiddal. Nem hallgattál az intő szóra, pedig az a hang ott volt veled.....
Ott volt veled a tárgyaló teremben is amikor fogadat összeszorítva vártad a Bíró szavait: Bűnös...... az ítélet.....szabadságvesztés....
Ott esengett a szíved: csak ne legyen sok, csak enyhe legyen az ítélet, csak fellebbezhessek, csak egy kicsit kapjak enyhébbet mint amit.......megérdemlek!
Megérdemlem! Tehát bűnös vagyok? Én eddig mindig másokat okoltam azért ami velem történt! Mindenki más tehet róla, a körülmények, a szüleim, a szüleim elvesztése, a haverok, nem mondták meg előre mivel jár ez a cselekedet. Azt mondták hogy csak mókázunk és jó sztori lesz belőle és most itt ébredek fel a "fügefám alatt" hogy ez olyan megoldhatatlan probléma amivel egyedül nem bírok!
Jézus most szól hozzád: Én láttalak azon a helyen! Én fogtam a kezedet az ítélet hirdetésénél, Én ott voltam csak te nem vettél észre, együtt ítéltettünk el, együtt töltjük a büntetést, te amit tettél, Én a te bűnödért... Olyan "banda-főnök vagyok aki kész volt meghalni a követőiért, letölteni a büntetést. Mivel bele látok a szívedbe, tudom hogy egyedül nem tudsz ellent állni a kísértésnek: sem a kétségbe esésben, sem a merészségben. Én tudlak helyre tenni és életedet újból sínre tenni, hogy bízhass Bennem ezért szóltam a szívedhez, mert Én bízom benned....! Oda vezetlek Atyámhoz Aki mostantól a te Atyád is!
A történetben a résztvevők mindegyike abban volt közös hogy felismerték Jézus hatalmát: Mester te vagy az Isten Fia, Te vagy a Messiás.
Ez a te mai legfontosabb lehetőséged hogy felismerd: Jézus a te megváltód, az Isten Fia aki érted most ide eljött, mert ismer téged személyesen!
Tököl 2014 06 15"
Fakopács