Most a pangás idõszakát éljük - motoros szempontból. Mivel grafomán vagyok és szeretek a jó dolgokra visszaemlékezni, ezért arra gondoltam, hogy ha egyéb aktualitás nem késztet másra, akkor egy-egy számomra kellemes pillanatot fogok visszaidézni az elmúlt motoros szezonból - néhány mondattal és képpel.
Legnagyobb élményeim közé tartozott az adriai túránk, amirõl egyébként a fotóalbumban sok képet láthattok. Szeptemberben néhányan legurultunk az Isztriai félszigetre, Pulába. Ott és a környéken töltöttünk el néhány napot.
Egy motorosnak talán maga a gurulás a lényeg, hisz "az út a cél" - mondhatjuk. Zágrábtól mi sem az autópályán mentünk, hanem a régi úton. Rengeteg kanyar, hegyek-völgyek, kis falvak, egy-két nagyobb település, gyönyörû tájak. Csaba és Ildikó mentek elöl a BMW 1200 LT-vel, utánuk Szilárd az 1200-es Sportsterrel, majd - néha jócskán lemaradva - én a Vulcannal. A fiúk kemény tempót toltak, de megbeszéltük, hogy nyugodtan haladjanak csak, ahogy jólesik, idõnként majd bevárnak.
Lassabb tempómat indokolta az, hogy nem sokkal elõtte váltottam a 650-es Banditrõl a 900-as Vulcanra, és az új gépen már a második napon sikerült letennem a bal oldali trepnit a bitumenre egy elsokallt kanyarban. Nem akartam kipróbálni, hogy a jobb oldalon vajon a kipufogók érnek-e le a trepni elõtt!? Mindezekkel együtt nagyon élvezetes volt a kanyargás, fõleg azért, mert nagyon kellemes idõben utazhattunk. Remélem, jövõre is abszolválni tudjuk az isztriai túrát!