Nagyon csodálatos volt annak a ténynek a tudatában várni a vasárnapot, hogy az utóbbi két hétben minden nap imádkozott valaki ezért a napért. Jó érzés volt azt is látni, hogy amikor végre elérkezett a várva várt vasárnap, az óraátállítás ellenére mindannyian pontosan érkeztünk. A szervezésért felelős VerPé rövid eligazítása után, hozzá is láttunk a külső és belső körlet átalakításához, berendezéséhez. A hangtechnika megérkezésekor, komoly erőket kellett átcsoportosítani a kirakodáshoz, de a mentálisan, és fizikálisan is alaposan felkészült testvérek pillanatok alatt letudták a feladatot. Pihenés és szellemi feltöltődés képen közös imádkozásra félrevonultunk. A Jeruel zenekar érkezése jelentette a következő kihívást, de az ő felszerelésük is hamar bekerült az utcáról. Amikor Jéhu megérkezett az étellel, addigra már olyan rutinra tettünk szert, hogy a külső szemlélő könnyen összetéveszthette a Forma-1 bokszutcájával, olyan sebességgel dolgoztunk a Transzporter körül. Az időnk is rekord lett. Dél felé közeledve megérkeztek az első vendégek, a Gárdamotorosok személyében. Nagyon szimpatikus csapat, jót beszélgettünk a tagjaikkal, majd bemutattuk a rendezvény, és étkező termet, ahol elfogyaszthatták a Jéhu által készített nagyon finom babgulyást. A harangszó után több motoros társaság is érkezett még, megtisztelve ezzel a rendezvényt. Így többek között a Hells Angels MC, a Falka MC, Black Dragon MC, (Honda) Shadow Owners club, a Gödi V2, és más közösségek képviselőit is üdvözölhettük. Szólóban is érkeztek, de meglepetésünkre, az utcáról is sok érdeklődő benézett, látva és hallva a nem mindennapi eseményt. A trécseléseket VerPé hangja szakította félbe, amikor is mikrofonba szólva jelezte, a nap hivatalos részének kezdetét. Köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót elnök, pásztorunk HeKo-nak, aki üzenetének átadása előtt, szintén köszöntötte a megjelenteket. Beszédét az MKMK bemutatásával kezdte, majd a folytatásban, saját életén keresztül tett bizonyságot arról, hogy miért szereti azt, aki életét adta értünk, hogy örök életünk legyen. A beszéde befejező részében az áldásról beszélt, és arról, hogy mi nem a motorokra, hanem a motorosokra kérünk áldást, mivel nekik van erre nagy szükségük. Nagyon csodálatos volt, ahogy kialakultak azok az imakörök, amelyek arra voltak hivatottak, hogy akik szükségesnek érezték az áldás kérést, beállhattak ebbe a körbe. Ez meg is történt, és sokan csatlakoztak. A rendezvény hátralévő részében a Jeruel, mint Magyarország egyetlen white rock zenekara dicsőítette az Urat.
Akik részt vettünk azok nevében is biztosíthatom az áldáskérőket, hogy az áldást meg is fogják kapni, csak egy dolguk van, hinni kell Jézus Krisztusban, aki mindezt adhatja. Mi pedig akik rendezői voltunk az eseménynek, részesei lehettünk egy azonnali bizonyságnak is, és ez pedig az, hogy egy akaraton voltunk. (rajtunk kívül ez még eddig, csak az első keresztényeknek sikerült, - de ez csak vicc) Hátra maradt számunkra még egy feladat, mégpedig a hálaadás. Hálaadás mindazért, ami itt ezen a napon, és ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban történt. Ezt egyénenként már most is, de közösen majd a szezonnyitó Istentiszteleten tesszük meg.
Forester