Nekem már a benzinkúton történő találkozás is meglepetéssel indult, amikor mellém sétálva megjelent Kornél, majd Anna. Igaz egy fél mankó még volt a kezében, de ezt már szerintem csak a leszokás kedvéért viseli. A másik meglepetés Jaby volt akinek szintén mindannyian örültünk. Nem voltam még ilyen volumenű baptista rendezvényen, de ez tényleg nagy volt. A motorokkal történő bevonulásunk, is nagy szenzáció volt, de nem ez volt mégsem a lényeg. A szabályos beállásunk után többen odajöttek a motorokhoz, és beszélgetések alakultak ki. Kornélékat az első félóra-órában körülvették az ismerősök, és egészségük iránt való érdeklődők. Hiába, ez nekik hazai pálya volt, sok volt az ismerős. A motorok közül sokan megnézték SirPalya springer villáit, amely nem keverendő össze, Boros Dávid kiskőrösi lelkész igehirdetésében emlegetett étkezési villával. A vendéglátók nagyon finom ebéddel kedveskedtek, amit viszont kanállal fogyasztottunk. (szürke marha pöri)

Nem tudom, hogy délelőtt milyen események zajlottak, de a délutáni program leg kiemelkedőbb szellemi eseménye, szerintem az MKMK fellépése volt. Miután mindannyian fölvonultunk a színpadra, DaniMaci bemutatta a közösséget, majd Kornél üzenete, bizonysága, és Csabika bizonysága hangzott el. Mindannyian ismerjük Kornélék történetét, de amikor arról beszélt, hogyan próbálta meg őket az Úr, az nem csak a hallgatóságot, hanem bennünket is erősen megérintett. Csabika nagyon izgult a fellépés előtt, de ez ott fent, teljesen alaptalannak bizonyult. Számunkra Csabika bizonysága is ismert, de az, ahogyan a vele történteket megélte, az mindig is olyan példa marad, amely nagyon-nagyon megerősít. Ezek a gyógyulások Isten hatalmas szeretetéről tanúskodnak, és ezt nem lehet elégszer hallgatni. Akik nem szerepeltünk, mi megláthattuk azt is, hogy a több száz fős hallgatóság hogyan fogadta ezeket az üzeneteket, bizonyságokat. Biztos vagyok benne, hogy nem csak én láthattam meg a Szent Szellem munkáját azokon az arcokon akik, teljes odafigyeléssel, rezzenéstelen arccal hallgatták a testvéreinket, majd érzelmüket nem takargatva könnyes szemekkel hajtották le fejüket az előtt az Isten előtt, akié a dicsőség mindezekért. Ez nagyon komoly volt.

Befejezésül visszatérek DaniMaci szakmájához, a koszorú szóval, de itt nem arról a vasbeton koszorúról teszek említést, amely összefogja a falakat, hanem arról a koszorúról, amely hervadhatatlan, és többek között azok nyerik el, akik mind ott voltunk ezen a napon, és együtt tudtuk imádni őt, és akinek a neve: Jézus Krisztus.

Forester