Bizonyára tudjátok, hogy ilyenkor tavasszal, az elsõ melegebb napon a méhek úgynevezett tisztító repülést végeznek. Szépen elõsündörögnek a kaptárból, a tél folyamán felgyülemlett hulladékot is kicuccolják az otthonukból, tesznek egy-két kört a környéken, élvezik a jó idõt, és valószínûleg a pozitív életérzéstõl vigyorognak piciny szájszervükkel.
Persze a növények is csalhatatlanul jelzik a tavasz eljöttét. Elõbújik a hóvirág, a tavaszi hérics, virágzik a krókusz.
És persze a motorosok is elõbújnak kaptáraikból, amit népiesen csak garázsnak hívunk.
Így tettünk ma mi is. A teljes igazság az, hogy már motoroztunk idén, de így együtt ma elõször mentünk el egyet csavarogni a környéken. Én a Vulcan-nal, Dávid fiam az YBR 125-tel, Bori lányom barátja, Kristóf az XT 125-tel, Bori pedig mögöttem, utasként. Különösebb uticélunk nem volt, gondoltam elgurulunk Zalába egy kicsit kanyarogni, nem árt a fiataloknak, ha szokják és tanulják a csapatban motorozást.
Elõször elmentünk tankolni, ahol kellemes meglepetésként konstatáltuk, hogy az YBR - igaz, még bejáratós - 2,16 litert fogyasztott száz kilométerre! Utána megálltunk Csipkerek-city "fõterén", Nagymamáék háza elõtt, had örüljenek. Persze a képen a ház nem látszik, meg Nagymama sem, de higgyétek el, tényleg örült!
Délnek vettük az irányt. A tükörben folyamatosan figyeltem a 125-ös géposztályt.
Azt is észrevettem, hogy hol jobbról, hol balról árnyékként követ minket egy motor, két lovassal. Bárhogyan is próbáltam, nem sikerült leráznom õket.
Szép nyugis tempót mentünk, Bori pedig az utasülésen lelkesen kattogtatta a kamerát.
Néha megálltunk, ilyenkor igyekeztem okos és hasznos információkkal, tudnivalókkal ellátni a fiatalokat.
Aztán mentünk, mentünk, mentünk... Nagyon szép idõ volt.
Aztán persze megálltunk, hogy felvegyük Borit, aki a fényképeket csinálta. :-)
Kellemes kanyargás következett a zalai dombok között.
Gondoltam egyet és beugrottunk Zalaszentgrótra, a kedvenc éttermembe egy üdítõre, illetve teára. Had csináljak nekik egy kis reklámot, mert nagyon jó a kaja, eszméletlen nagy adagokat adnak, kedvesek, udvariasak! Ha arra jártok, érdemes benézni a Fiáker Kisvendéglõbe!
Továbbindultunk, hazafelé...
Az erõsebbet okosan elengedtük.
Ennek Dávid nagyon örült, Kristófon nem látszott semmi...
A remek idõ miatt sok motorossal találkoztunk, mint ezzel a két szép Harley V-roddal is. Ja, és nem igaz, hogy a Harleysok nem intenek!
Túrázni szépen, nyugodtan is lehet, akár 80-nal is, mit sem von le ez a haladás élvezetébõl. Sõt. Szóval nyomtuk, lazán...
Hazaértünk. Nagyon jól esett ez az együtt motorozás. Hiába, a motoros is ember, ergo, társas lény!
Danika, aki nem tudott velünk jönni (még méret alatti), természetesen kárpótlásul felülhetett Kristóf mögé egy rövid kör erejéig.