Két nap, két esemény. Az Iron Horses MC. motoros party, és rock fesztiválra népes csapattal érkezett az MKMK. Sok munkát és imát fektetett bele Szasza - mint főszervező -, és a vezetőség abba, hogy képviselhessük magunkat a motoros eseményen. Köszönet érte, és az Úr áldjon. A megérkezésünk után, a sátorverésé volt a főszerep. Javasoltam, hogy építsünk szekérvárat – a kor szellemének megfelelően motorokból -, de teljes a meggyőződésem, hogy az indiános könyvekben nem így nézett ki a szekérvár. Pláne nem akarom lerombolni magamban azt az idilli gyermekkorombeli mozivásznon látott képet, amikor pl. Gojko Mitic főszereplésével az indiánok megépítették a tökéletes, minden külső ellenség betörésének ellenálló, gyorsan felépíthető szekérvárat.
A sátorverés után szétnéztünk a helyszínen, és a vacsoraidő közelsége miatt, a közösségi sátor felé vettük az irányt. Szasza és VerPé elmentek az Iron Horse MC. presidentjéhez beszélgetni, amely beszámolójuk szerint áldott volt. Az est további részét a rock együttesek színpadra lépése tette színessé, valamint egy vakmerő motoros bemutatója egy acélrács gömbben. Beszélgetések is kialakultak, több bizonyságtételre is volt lehetőség főleg Szasza és VerPé részéről, utóbbi be is rekedt pedig alapból erős az orgánuma. Hajnal fél kettő körül sátorba kerültünk. Lajos és ErdősG, valamint VerPé és jómagam a testvéri szeretet megélésének azon részét is gyakoroltuk, ki hogy tudja elviselni a másikat egy sátorban. Igaz reggel elmaradt a szent csók, - amit Pál apostol javasolt egymás köszöntésére - de biztosíthatok mindenkit, hogy szeretjük egymást. Reggel talán Szilvi volt a legpihentebb, mert ő egy motelben aludt, távol a zajtól.
Csak ismételni tudom magam abban, hogy az Úr elhívása egyértelműen megmutatkozott itt is abban, hogy igenis nagy szükség van erre a szolgálatra. Szívesen látnak bennünket, látják, és nagyon jó néven veszik a jelenlétünket, és a társaságunkat. Még ha nem is mindegyikőnknek adatott meg a személyes kapcsolat kialakítása, a jelenléttel történő szolgálat is nagyon fontos. Tanulnunk kell minden egyes szolgálatunkból, mi az ami jó, mi az amin változtatni kell, hogy alázattal lehessünk Jézus Krisztus felé. Ne felejtsük el, hogy minden a szellemben zajlik, mi ehhez csak eszközök vagyunk.
Reggeli után tovább indultunk Ercsibe, ahol egy nagyon kedves testvérünk Rodox fogadott a Shadow club találkozóján. A találkozón szebbnél szebb motorok sorakoztak fel, természetesen Shadow és VTX típusokból. A kronológiai sorrendben kiállított motorok bemutatását követően motor szépségverseny, motor kipufogóhang verseny, és lassú haladás verseny következett. A lassú haladás versenyt magabiztosan, elsöprő fölénnyel testvérünk SirPalya nyerte, bemutatva ezzel, hogy nem csak olyan kis szentecskék vagyunk, ha kell, odatesszük magunkat.
A délután félnégy körül egymástól elbúcsúzva, - itt már valóban szent csókkal - útiránytól függően, egyénileg, vagy csapatban elindultunk hazafelé.
Forester