Nem rajongok igazán a hideg idõért, és motorosként is jobban kedvelem az év azon részeit, amikor az út- és idõjárási viszonyok kedveznek a két keréken gurulásnak.
Mégis számomra is van valami hihetetlen békesség abban, amikor mindent beborít a fehérség, vattapuha csend telepedik a világra.
Amikor ilyenkor sétálni indulok furcsán érdekes érzés elõször lábnyomokat hagyni a friss, érintetlen hóban.
Nem csak nekünk, embereknek érinti meg a lelkét a tél varázsa. Még a kutyák is vidáman túrják bele magukat a friss hóba, prüszkölnek és ugrálnak benne.