Egy kávé mellett a misszióról
„Mert úgy tetszett neki, (Istennek) hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van.” Efézus 1.9-10.
Isten végrehajtja tervét, hogy mindent alárendel Krisztusnak. Isten nem passzív. Isten leküldte egyszülött fiát, hogy Ő megmentsen minket.
Krisztus azon munkálkodott, hogy minél többen megismerjék az evangéliumot.
Ezért is ülünk most itt, a XI. kerületi Montázs Art Caféban, ami hétköznapokon hangulatos kávézóként üzemel, viszont vasárnaponként pedig otthont ad a Sarokkő Evangéliumi Protestáns Gyülekezet Istentiszteleteinek, és hallgathatjuk az örömhírt. Azt az örömhírt, ami Jézus kétezer évvel ezelőtti, munkájának az eredménye. Jézus munkája, hogy az egy igaz evangéliumot minél többen megismerjék úgy, hogy a tanítványainak azt adta küldetésül:
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28.19-20.
Mivel mi is tanítványai vagyunk, minket is bevon ebbe a misszióba.
Aki megtér az követi Jézust. Aki megtér, az kilép a fogyasztói szemléletből azaz, hogy beülök az istentiszteletre, meghallgatom, hazamegyek, ami nekem fontos azt elteszem. Aki megtér az hasznos tagja akar lenni a gyülekezeti missziónak. A gyülekezet egyik missziója, hogy aki bejön ide az tartozni akarjon ide. A gyülekezet nem rólunk szól, hanem azokról, akik még nincsenek itt! Ezt úgy lehet elérni, hogy követjük Jézus parancsát:
„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” János 13. 34-35.
Ha látják köztünk a szertetett ők is ide akarnak majd tartozni.
Sajnos az emberek nem akarnak templomba, Istentiszteletre jönni. Tehát nekünk kell kimenni hozzájuk. Könnyebb elhívni az embereket egy kirándulásra, egy piknikre, ahol megismerhetnek minket, és rajtunk keresztül az Urat. Ha mi motorosok megjelenünk többen valahol, általában elkezdenek figyelni ránk. A motorok miatt eltűnik valami gát, és sokszor megszólítanak bennünket. Álltalában – mivel látják a mellényünkön a feliratokból, hogy keresztények vagyunk – egy idő után nagyon sokan elkezdenek beszélni a saját Istennel kapcsolatos élményeikről, sokan kérdéseket tesznek fel.
De miért is ülünk ebben a kávézóban? Mert a Sarokkő Gyülekezet innentől kezdve beáll azon gyülekezetek közé, akik imatámogatást, imahátteret nyújtanak a Magyar Keresztény Motorosok Közösségének. Ezt megerősítve Verla Gabit, és Pétert, mint mindkét közösség tagjait megáldották és kiküldték a motoros szolgálatra. Miért van szükségünk imaháttérre? Mert hisszük, hogy a Mi Urunk meghallgatja imádságinkat, és már többször megtapasztaltuk, hogy akikért imádkoznak sokan, azok meggyógyulnak, ha elestek felállnak, és védelmet élvezhetnek. Ez utóbbira azért van szükségünk, hogyha a motoros rendezvényekre, fesztiválokra megyünk, tudjuk Isten jó illatát hordozni, és meg tudjunk állni a nehéz helyzetekben.
Mi is gyakoroltuk, itt is, két testvérünk kért tőlünk imát gyógyulásért, társért.
És – mint mindig - a motorjaink mellett rengeteg jó beszélgetés kezdődött, néhányan felkéretszkedtek a Honda VT1800 hátsóülésére és gurultak egyet.
Ahogy az igehirdetésen szólt, hogy a keresztény ember útjának a vége mindig happy end, ha nem akkor még nincs vége. Nekünk már idáig is happy end volt, és még korán sem volt vége. Vártak bennünket XIII. kerület Kádár utcában, az Omega gyülekezetben is. Olyan szeretettel fogadtak bennünket, mintha minden hétvégét itt töltenénk. A kávé itt sem maradhatott el.
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Példabeszédek 3.5
A Biblia rengeteg helyen említi, hogy bízzunk az Úrban. És hogy miért? Egyszerűen azért, mert bíznunk kell az Úrban… Ha túl közelről nézünk egy festményt, látjuk a részleteket, de a teljes képet nem. Isten látja a teljes képet, mi elveszünk a részletekben. Isten azt kéri, hogy bízzunk benne, mert Ő megtart minket. Erre nem neki van szüksége - bár fáj neki elveszteni egyet is -, hanem nekünk van rá szükségünk. A bizalom egyik jele, hogy Isten szavára beállunk egy misszióba. Az Omega gyülekezet úgy döntött, hogy az MKMK mögé állnak. Az istentiszteleten előre hívva minket motorosokat egyenként imádkoztak értünk, egészségünkért, erőért, védelemért az életünkben, szolgálatainkban, missziónkban.
Köszönjük az Úrnak, hogy ilyen testvéreket ad nekünk, akiknek fontos misszió a mások szolgálatának a támogatása.
End. Happy end!