A helyes kanyarodási ív megválasztása
Tekintsünk el most attól, hogy fizikai egyenletekkel bizonyítsuk következõ állításomat: a legnagyobb kanyarsebességet a lehetõ legnagyobb sugarú kanyarodási íven tudjuk elérni. Ebbõl logikusan következik, hogy azonos sebesség mellett mindig a legnagyobb ívû kanyart tudjuk a legbiztonságosabban bevenni (persze azonos út- és látási viszonyok között). Ebbõl azt is gondolhatnánk, hogy akkor járunk el a legjobban, ha az országúton közlekedve is tartanánk magunkat az iménti tézisekhez és igyekeznénk egy-egy kanyarban mindig a lehetõ legnagyobb íven motorozni – már amennyire az útburkolati jelek ezt megengedik. Ez azonban távolról sincs így! Míg egy forgalomtól elzárt, biztonságos versenypályán bátran választhatjuk a legnagyobb sugarú ívet, addig a közúton nem a kanyarsebesség szempontjából legoptimálisabb, hanem a legbiztonságosabb kanyarodási ívet kell választanunk!
Ha pusztán a kanyarsebesség szempontjából vizsgáljuk, akkor a legoptimálisabb ív bemeneti és kimeneti szakasza nagyjából azonos, az út szélének „érintési pontja” (azaz ahol a legközelebb haladunk el az út széle mellett) nagyjából a kanyar közepére esik. Ez, ha balra kanyarodunk, akkor a túlsó oldali útpadkát jelenti, illetve az úttest közepét jelzõ útburkolati jelet, ha egy sávon belül maradunk. Persze a fejünk ilyenkor is átlóg a túlsó sávba. Jobb kanyar esetében pedig a kanyar közepénél közelítjük meg leginkább a jobb oldali útpadkát. Az optimális ív motorozásakor a kanyarba való bemenetkor, illetve az onnan való kijövetelkor távolodunk el leginkább a kanyar ívétõl, azaz bal kanyar esetében az út középvonalát jelzõ útburkolati jeltõl, jobbra kanyarodáskor pedig az útpadkától. Remélem érthetõ!
Van azonban jó néhány dolog, ami az ellen szól, hogy az úgynevezett optimális (tehát az elõzõekben leírt) íven kanyarodjunk. Míg egy zárt versenypályán például akár teljes hosszában beláthatjuk a jellemzõen jól ismert kanyarokat, addig közúti közlekedésnél ez általában nincs így. Az út mellett lévõ tereptárgyak, növényzet, épületek legtöbbször megakadályozzák a kanyar teljes beláthatóságát, de a sokszor bejárt útvonalakon lévõ, jól ismert kanyarok is okozhatnak meglepetéseket. A tegnap még kifogástalan útburkolatra mára már talicskányi kõzúzalékot hordhatott fel egy teherautó, vagy a fák takarásában a kanyar „túloldalán” vesztegel egy lerobbant nyergesvontató… Éppen az ilyen tényezõk által jelentett kockázatok kivédése miatt az optimálistól eltérõ ívet kell motorozzunk!
Legfontosabb, hogy kanyarodáskor (is) mindig a lehetõ legnagyobb biztonsági tartalékkal közlekedjünk! Ezt úgy tudjuk megvalósítani, hogy a kanyart mindig a lehetõ legnagyobb ívrõl közelítjük meg, azaz a kanyar bemeneti ívét vesszük nagyobbra a kimeneti ívhez képest, az érintési pont (ahol legközelebb vagyunk a felezõvonalhoz, vagy a padkához) pedig kitolódik a kanyar kimeneti részének irányába! Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem a kanyarba való bemenetkor vagyunk gyorsabbak, hanem inkább a kimeneti részen, tehát ahol már újra jól belátjuk az elõttünk lévõ útszakasz kellõ hosszát!
Alapszabályként talán nagyon banálisan hangzik, de elmondható: minden kanyarba csak olyan sebességgel haladjunk be, amilyen sebességgel biztonsággal be tudjuk venni, még akkor is, ha váratlan tényezõk (például útakadály) zavarják meg manõverünket. Az elmúlt években értem már utol beláthatatlan kanyarban cammogó kombájnt, kerékpárverseny mezõnye miatt feltorlódott autósort, de voltak izzasztó pillanataim a kanyar ívére útjavítás címszó alatt kiszórt bazaltzúzalék miatt is. Persze a legkevésbé optimális körülmény (jobbra) kanyarodáskor az, amikor szembõl a te sávodban érkezik a kanyart durván levágó autós… Ha még nem történt veled ilyen, megnyugtatlak: majd fog. Sajnos.
A kanyarodás kapcsán mindenképp ismételnünk kell az alapszabályok között már taglalt tételt, miszerint: „Mindig oda nézz, ahova menni akarsz!” Ez azt jelenti, hogy kanyarodás közben ne mereven magunk elé nézve az út közvetlen elõttünk lévõ szakaszát figyeljük csak, hanem a teljes belátható szakaszt pásztázzuk folyamatosan végig a szemünkkel, mintegy feltérképezve azt az útvonalat, amit be szeretnénk futni!
Talán néhány olvasónak kicsit „szájbarágósnak” tûnhet, de a jobb érthetõség kedvéért az elõzõek alapján nézzük meg, hogy a gyakorlatban miképpen célszerû és biztonságos egy kanyart abszolválni – balra, illetve jobbra!
Balra kanyarodik az út, közeledünk a kanyar bejáratához. Tekintetünkkel felmérjük a kanyar várható erõsségét, sebességünket ehhez igazítjuk. Ha nem látjuk be az ívet teljes hosszában (általában ez szokott elõfordulni), akkor ne szégyelljünk akár annyira is lelassítani, hogy az már talán „ciki”. Ne felejtsétek el: „Van gyors motoros és van öreg motoros. Gyors és öreg motoros nincs!”, illetve: „Az a jó motoros, aki hazaér!”. Tehát legfontosabb a biztonság és nem a hiúság, vagy a macsó öntudat! Húzódjunk ki a sáv jobb szélére a kanyarodás megkezdéséhez, mert innen tudunk a legnagyobb íven, azaz a legbiztonságosabban ráfordulni a kanyarra! Tekintetünkkel folyamatosan pásztázva jelöljük ki az útvonalunkat, úgy hogy fokozatosan húzódunk a sáv közepe felé (tehát balra), de csak annyira, hogy bedöntött testhelyzetünk miatt ne lógjunk át a túlsó sávba. Legjobban a kanyar kimeneti ívének megkezdése elõtt kell megközelítenünk a felezõvonalat. Ha már látjuk a kimenetet, akár fokozatosan gyorsíthatunk is, vagy állandó sebességgel továbbhaladva megyünk ki a kanyarból.
Jobbra kanyarodik az út. Megfelelõ sebességgel behúzódunk balra, egészen a sáv belsõ széléig, és innen indítjuk a kanyarodást. A jobb oldali útpadkát (érintési pontot) egy folyamatos ívvel szintén a kanyar kimeneti pontjához közelebb érjük el, innen szintén vagy kigyorsítunk, vagy állandó sebességgel továbbhaladunk. Nagyon kell figyelni arra, hogy a legtöbb (!) autós szembõl (mivel õk ekkor balra kanyarodnak) levágja a kanyart! Egy részük azért, mert tehetségtelenül nem tud egy sávon belül bekanyarodni, illetve fogalma sincs, éppen hol jár az út két széléhez viszonyítva, más részük pedig azért, mert annyira orbitálisan tapló, hogy nem érdekli, ha a szembejövõt veszélyezteti. Mindenesetre az ív megválasztásakor erre legyünk tekintettel!
Természetesen a kanyarodás ívét több körülmény is befolyásolhatja! Az útburkolat rossz minõsége (nyomvályúk, kátyúk, aszfaltgyûrõdések) miatt mind sebességünket, mind kanyarodásunk ívét gyakran módosítanunk kell, és elõfordulhat, hogy ezt már egy megkezdett kanyarodás közben kell végrehajtanunk. A kanyar ívének korrigálását lehetõleg mindig a motor bedöntésének mértékével hajtsuk végre. Ezért is fontos, hogy kanyarodni (is) mindig csak biztonsági tartalékkal, azaz mérsékelt sebességgel kezdjünk! Ha sebességünk miatt akkorát kell döntenünk a kanyarban, hogy már „határon” motorozunk, nem biztos, hogy lesz lehetõségünk korrigálásra! A legtöbb esetben egyébként jó mûszaki állapotú futómû és jó gumik mellett bátran dönthetünk tovább.
A kanyarban való fékezést – fõleg intenzív fékezést – lehetõleg kerüljük, mert a bedöntött motor fékezése szinte biztos, hogy bukáshoz vezet. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor nagyon óvatosan bánjunk a fékkel, illetve igyekezzünk a kanyarba rövid egyenes szakaszokat beépíteni, ahol erõsebben fékezhetünk, majd újra bedöntünk. A bedöntés mértékét egyébként a már tárgyalt ellenkormányzással tudjuk a leghatékonyabban szabályozni. A kanyar belsõ íve felé esõ kormányvég eltolásával motorunk erõsebben bedõl a kanyarba, így szûkítve az ívet. Nagyon fontos, hogy ezt is gyakoroljuk „steril” körülmények között, hogy szükséghelyzetben késlekedés nélkül bátran és biztonsággal tudjunk korrigálni!
Erõsebb kanyarok esetében elõfordulhat, hogy annyira le kell lassítanunk, hogy az már igényli egy alacsonyabb sebességi fokozatba való visszakapcsolást. Ezt természetesen szintén gondosan végezzük, fõleg ha két, vagy akár három fokozatot is vissza kell váltanunk. Javaslom, hogy visszakapcsolásnál gázfröccsel segítsük a simább váltást. A kuplung felengedésénél kerüljük a hirtelen mozdulatokat, mert a motorfék olyan erõvel hathat a hátsó kerékre, hogy az beblokkol és megcsúszik. Javaslom ennek gyakorlását is nyugodt körülmények között, jól ismert útszakaszon!
Folyt. köv.!