Isten megteremtette az embert, férfi és nő képében, és azt mondta házasodjatok, sokasodjatok. Ez után nem sokkal megteremtette a motort azért, hogy az a két fiatal, aki házasságot akart kötni Szarvason 2014 szeptember 6.-án ezt megtehesse, mivel csak így voltak hajlandók egyházi esküvőt kötni. Hát ez nem csodálatos? Mielőtt megkérdőjeleznétek szellemi állapotomat, hagy emlékeztesselek arra benneteket, hogy az Ő útai, és gondolatai, sokkal magasabbak a mi gondolatainknál. Ennyi.
A szarvasi esküvőn Marci és Csilla, egy közös utat választott, amely út a fogadalom tételükben elhangzottaknak megfelelően keresztény értékrend szerint kövezett. Ezen fogadalmat Isten, a szülők, meghívottak, és az MKMK Jézus Krisztust követő tagjai, mint tanúk előtt tették. Nem hiszem, hogy valaki közülünk volt már ilyenen, de azt hiszem egy olyan esemény részesei lehettünk, amelyet nem fogunk egyhamar elfelejteni. A fiatalok részéről az a bátorság, és alázat, amelyet tanúsítottak azzal, hogy ebben a világban nem hívőként (kis apai ráhatással) vállalták a házasságkötés egyetlen igaz formáját, - elfogadva ezzel az Úr megszólítását - ez nagyon nagy tett. Mindig is a legcsodálatosabb események közé tartozik az, amikor ilyeneket láthatunk, ráadásul itt az Úr eszközei is lehettünk. A Jéhu „celebrálta” ünnepi istentisztelet fogadtatásáról, és mélységéről annyit, hogy az a sok-sok könnycsepp, amely a szemekből hullott, igaz minősítés volt. Kinek a Szent Lélek jelenléte, kinek az érzelmek, vagy mindkettő voltak a kiváltó okai, de mindenesetre nem lehetett közömbösnek maradni. A köszöntéseknél már nem csak a könnycseppeké volt a szerep, hanem az örömé is, részünkről különösen akkor, amikor a bejegyzéssel ellátott útravaló (Biblia) átadása is megtörtént. Nagyon kedvesek voltak a fiatalok, mert az esemény után hidegtálakkal ellátott helyiségben vendégeltek meg bennünket. Itt közösen tölthettük az időt a gödi V2-esekkel, akikhez az örömapa Laci, és felesége is tartozott. Nagyon szimpatikus csapat, már a Tescós találkozó is oldott hangulatban kezdődött, a közös evés, és a beszélgetések remélem, további kapcsolat alapjai lesznek, sokan örülnénk ennek. Nagyon hálásak lehetünk mindenért, és hagy írjak ide még egy nagyon aranyos véleményt, amely a körünkből, az egyik testvérnő szájából hangzott el, és így szólt: Jó volt,de sajnos ez sem a mi menyegzőnk volt még! (lehet találgatni kiről van szó, könnyítésül annyit, már jegyben jár egy MKMK-sal) Nem tudom ezek után milyen jelzőkkel, és magasztaló gondolatokkal fogom tudni megírni a következő blog bejegyzést mert mindig úgy érzem, hogy Jézus Krisztus nem tudja tovább fokozni az emberek iránti szeretetének kimutatását, és nem tudja felülmúlni az előző eseményt. Pedig jól tudom, hogy igen.
Forester
Pesti László"