Palya szavaival élve a „bloggernek” megint van mit írnia. Hála az Úrnak ezért. Meghívást kaptunk május 16.-án a törökbálinti Wind & Fire motoros közösség, klubház avatójára. Egy olyan közösségben képviselhettük az MKMK-t, amely egy valamiben nagyon hasonló a mi közösségünkhöz. Úgy ahogy nálunk mindenki keresztény, az ő közösségükben mindenki tűzoltó, és természetesen mindegyikük egyben motoros is.
Nagyon szívélyes volt a fogadtatás majd a vendéglátás is. (aki most éhes az hagyja ki a következő mondatot). Lilahagymás zsíroskenyér, pogácsa, és házi kenyérrel tálalt gulyásleves voltak a kényeztetés elemei. Az idő múlásával egyre többen lettünk, egyre több MC-től érkeztek, többnyire már ismerős motorosok. Nagyon jó hangulatú beszélgetések alakultak ki. A Wind&Fire presidentje beszélgetés közben elmesélte a közösségük történetét, beszélt a klubház kialakításról, és a klubéletükről. Egy másik W&F tagot arról kérdeztem, hogy miért szerepel a szél és a tűz együtt a nevükben, mert ezek szerintem nem barátok. Elmesélte, hogy pl. erdőtüzeknél van egy olyan állapot amikor azt gondolják, hogy megfékezték a tüzet, és viszonylag csend van már. Ekkor, ha jön egy nagy szél, akkor a kis szunnyadó szikrából is olyan hatalmas tüzet tud éleszteni, hogy az elérheti a fák magasságát is. Na ekkor képződik az a különleges hang amit a nagy széllel együtt járó tűz okoz, és ennek van egy nagyon különös, le nem írható hangja, robaja. Ez nekik is félelmetes.
Köszönjük a vendéglátást, és a beszélgetéseket, és mivel keresztények vagyunk, imádkozzunk értük. Kívánjuk, hogy ne az erdőben, házakban, hanem a szívükben gyulladjon meg egy olyan szikra, amely elvezeti őket Isten megismerésére, s ez a tűz nem kárt okoz, hanem örök életet ad.
Forester