Néhány gondolatot én is leírnék a találkozóról!
Az én utam rögtön az indulás után egy hátsó defekttel kezdõdött Szegedtõl 40 km-re ami rögtön visszatérésre kényszerített. Természetesen az új 400 km-es hátsó. A gumiprobléma megoldódása után már semmi sem állhatott az utamba.
Szokásomhoz híven nem a legrövidebb utat választottam, hanem a számomra legszimpatikusabbat. Egy rövid pesti borvásárló kitérõ után Szentendre – Visegrád – Esztergom érintésével értem el a Szlovák határt Párkánynál. Emlékszem még középiskolás koromból, hogy a bazilikától figyeltük a csonka Mária Valéria hidat és arról álmodoztunk, hogy átsétálunk a túlpartra. Az álom aztán valóra vált és tavaly átkeltem rajta. Most pedig ismét megtettem és a hetvenhatoson robogtam Zseliz felé. Onnan a hetvenötös és a hatvanhatos érintésével Parassapusztánál ismét hivatalosan is magyar földre léptem. Az átkelõ után éles jobb kanyart vettem és Kemence házai rövidesen feltûntek elõttem.
A templomnál lévõ tábláknál megálltam Szilárd útbaigazítását követve, de arról az útról nem igazán hittem, hogy a tábor felé vezet így tovább gurultam egy utcányit. Ott egy hölgytõl kértem tanácsot a helyes útról a tábor felé. Õ szívélyesen elmondta, hogy pont jó utcában járok és a patakon átkelve egyenesen a táborba jutok. Ezzel a válasszal maximálisan megelégedve nyugtáztam, hogy közel a cél és hamarosan ott leszek. A mosoly csak akkor hervadt le kicsit az arcomról mikor a „patakon átkelve” mondat értelmet nyert. Az úton keresztülfolyt a patak! Alföldi emberként ez meglehetõsen szokatlan volt, de nem is én lettem volna ha nem fogalmazódik meg bennem az átkelés gondolata a Kawával. Rövid medermélység latolgatás után át is motoroztam rajta diadalittasan! Ismét egy új eddig át nem élt motoros élménnyel lettem gazdagabb! Ezek után világjáró motorosok önbizalmával felvértezve közeledtem és Lacival futottam össze amint kerékpárjával õ is az ifjúsági tábor felé tekert. Csomagtartóján fejsze volt rögzítve amirõl én már az esti szalonnasütésre gondoltam. Szabadkoztam a késõi érkezésért a defektre hivatkozva de Laci megnyugtatott, hogy ismét én érkeztem elsõként.
Szilárd a tábor kapujában várta az érkezõket ahová természetesen le volt támasztva a HD , hogy csalhatatlanul megmutassa a helyszínt.
Maga az ifjúsági tábor teljes kielégülést nyújtott természeti szépségekre kiéhezett lelkemnek. Sajnos Szeged és környéke nem bõvelkedik ilyesmiben. Itt minden csudaszép zöld volt, körülöleltek a hegyek és patak is volt! Kell ennél több? Nekem nem!
Spontán beszélgetésbe elegyedtünk a kapuban és 20 percen belül befutott ZZ, majd Csaba is Budapestrõl.
Városi mivoltomtól nem tudtam elszakadni és hûtõ felõl érdeklõdtem a bor számára. Szilárd és Laci nemes egyszerûséggel a hideg patakmedret ajánlotta.
Hja kérem! Akiknek hûs hegyi patakuk van.
Lacival egyetemben így elhelyeztük a kövek közé a palackot némi aggodalommal esetleges elvesztése miatt.
E mûveletek után elfoglaltuk házikóinkat és elkezdtük elõkészíteni a tûzgyújtást Lacival. A többiek a sétát választották némi helyi szõlõnedû reményében.
A tûzgyújtás kezdetére megérkezett a Hondával Noémi és Csaba is Vácról, így a péntek esti csapat elõkészítette a szalonnát végzete beteljesítésére!
Az este további része jó hangulatú beszélgetéssel, sütögetéssel telt el a tûz körül ahová csatlakozott Laci felesége Kati is a késõbbiekben.
Elsõként én tértem nyugovóra így kimaradtam a végébõl, de amíg ott voltam nagyon kellemesen telt az idõ!
A házikó jól szimbolizálta az ifjúsági tábor megnevezést hiszen nem a mi mérettartományunk szerint építették. Az alsó ágyon átéltem a világháborús U-Boat-ok szûk fekhelyeinek hangulatát, de a saját Lidl áruházból származó 1500 Ft-os sátramhoz képest pazar volt a kényelem.
Reggel ki-ki szemezgethetett a felsõ ágy aljára hagyott ifjúsági üzenetek közül, de most inkább nem idéznék egyet sem.
Az ébresztésrõl egy számomra ismerõs hang gondoskodott. AN-2 szovjet duplaszárnyú mezõgazdasági permetezõ repülõgép vészesen közeli hangja verte fel a tábor csendjét.
A váltó csattanása aztán kijózanított. Szilárd indult reggeliért az amerikai vassal.
Ez volt a válasz a táborban lakó gyerekeknek az estig bömbölõ Nelly Furtado lemezért!
A reggeli elfogyasztása után nem sokkal megérkezett Bodrogról Kornél és felesége Anna 2 motorral. Bepakoltak a házikójukba és utána egy kiváló minõségû erdészeti úton indultunk el a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén túrázni a délelõtti friss idõben.
Utunkat egy elkószált hannoveri véreb szakította meg aminek gazdáját Szilárd értesítette a kutya fellelésérõl. A vadász megérkezéséig Noémi pártfogolta amit abszolút nem ellenzett ebünk.
A napi jó cselekedetünket máris teljesítettük.
Következõ megállónk egy tónál volt melynek érdekességét az adta, hogy a II. világháború után megmaradt hadianyagok megsemmisítése során keletkezett krátert töltötte fel a víz.
Harmadikként egy kilátónál álltunk meg ahonnan elénk tárult Diósjenõ és a távolabbi Nógrád látképe is.
Szemlélõdésünk közepette az erdõbõl feltûnt egy gyermekcsoport az õket kalauzoló erdésszel az élen. A kölcsönös köszöntést követõen rátért mondanivalójának lényegére. Behajtási engedélyünk felõl érdeklõdött legnagyobb meglepetésünk közepette. ZZ próbált érvelni fia erdészeti tanulmányaival én meg végzett erdész múltammal kevés sikerrel.
Mikor azonban tekintete Anna és Kornél MKMK feliratú pólójára tévedt egybõl meglágyult a szíve és így megúsztuk!
Legközelebbi állomásunk a Nógrádi vár volt ahol csatlakozott hozzánk Noémi és Csaba ismerõse is egy rövid ideig. Itt már égzengés és pár csepp esõ is volt, de szerencsére semmi komoly.
Ebédünket Nagymaroson költöttük el a Duna partján. A legnépszerûbb a sült hal volt a csapatban.
Innen már csupán egy úti célunk volt, az ipolytölgyesi otthon ahol már nagyon vártak bennünket.
A cél elõtt nem sokkal a HD elektromos hiba miatt leállt így Szilárd kénytelen volt alkatrész után járni amíg mi ott voltunk.
Az otthon lakói nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket és mikor Csaba a BMW nyergében elvitte az elsõ vállalkozót õszintén együtt örültek. Aztán jöttek a többiek és az újabb körök a motorok nyergeiben. Borzasztóan élvezték, de ki nem? Akit ez egyszer megérint és kicsit is fogékony sosem szabadul. ZZ fogalmazta meg aztán másnap amit akkor én is éreztem. Lehet, hogy ez nekünk sokkal intenzívebb élmény volt, mint nekik. Érzelmileg nagyon feltöltötte az embert.
A motorozás végeztével meghallgattuk azokat a dalokat amikkel csak nekünk készültek már egy hete és ez szintén jó érzés volt! A zenei alapot Laci prezentálta gitáron!
Ekkorra már sötét felhõk gyülekeztek Kemence felett és beláttuk indulnunk kellene.
Azt hiszem Csaba ötletétõl vezérelve egy próbaindítást végeztünk e Harley-n és az elsõre éltre is kelt. Ekkor telefonáltunk Szilárdnak és egy ismerõs hangra hívtuk fel a figyelmét amit örömmel nyugtázott fõként mivel az alkatrészt nem tudta beszerezni.
Visszaérkezését követõen Kemencére motoroztunk ahol már Okta várt bennünket. A gépeket leparkoltuk a táborban és a Kõrózsa vendéglõbe mentünk vacsorázni.
Sokunk érdeklõdését felkeltette a kemencei zsivány buksza és nem is csalódtunk benne. Igen finom volt!
A terasz biztonságában ért utol bennünket a monszun esõ és nagyon hálásak voltunk, hogy már nem a motorokon ülünk!
A vacsi után még beszélgettünk, csocsóztunk amíg esett az esõ. Mikor elállt Noémitól és Csabától elbúcsúztunk mivel õk hazaindultak Vácra. Csabától szintén búcsút vettünk, neki is vissza kellett mennie Pestre.
Este a táborban még beszélgettünk és megkóstoltuk a helyi bort is, majd nyugovóra tértünk.
Vasárnap a reggeli után hivatalosak voltunk az istentiszteletre ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Számomra szokatlan volt az igen komoly zenekart felvonultató zenés istentisztelet, de nagyon jó volt. Egyébként is gyengém az élõ hangszeres zene. Itt néhány mondatban bemutatkoztunk a gyülekezeti tagoknak és megismertük Laci és Szilárd szüleit is.
Felemelõ élmény volt számomra!
Ebédelni a szomszédos pizzériába mentünk ahová Okta már sajnos nem tudott velünk tartani, mivel hazaindult.
Jó társaság, jó ebéd, jó hangulat. Röviden így tudnám jellemezni pizzázásunkat!
Ebéd után elbúcsúztunk Zolitól, Annától és Kornéltól akik hazafelé fordították a kormányt!
Én szintén ezt tettem miután összepakoltam a táborban és elköszöntem vendéglátóinktól!
Köszönöm a szíves vendéglátást, szervezést Szilárdnak és Lacinak és a Teremtõnek, hogy óvott bennünket utunkon!
Üdv: Száni