Azoknak akik nem tudtak eljönni a hétvégi szezonnyitó istentiszteletre, azoknak egyrészt megerősítés, másoknak egyszerűen élménybeszámoló is lehet az a pár sor amit írok. Jéhu mint levezető nyitotta meg az istentiszteletet, és hálát adott azokért akik segítettek bennünket az istentisztelet létrejöttében. Kérte, hogy tegyük ezt mi is. (Üdvhadsereg, dicsőítő zenekar - Prazsák László és csapata) A dicsi zenekar átvette a mikrofont, és énekeken keresztül felemelhettük az Úr nevét, dicsérhettük Őt. Ezek után vezető pásztorunk Kornél adta át azokat a gondolatokat, üzeneteket, amelyeket az Úr a szívére helyezett. Először önként jelentkezőkkel, betűkből kirakatta Jézus nevét. Mint mondta mindezt azért tette, hogy soha, de soha ne felejtsük, ki legyen állandóan életünk középpontjában, fókuszában. Nem lehet elégszer hangoztatni ezt, hiszen Ő mindennek alfája és omegája. Az istentisztelet ezek után rövid filmbejátszással folytatódott, a Gladiátor című filmből. A jelenetben a gladiátorok egy olyan közülük való vezérnek hallgattak a szavára aki jártas volt a katonai tudományban. Köré gyűlve túléltek egy rájuk küldött mészárló csapat támadását. Egyedül azok hullottak csak el, akik nem a vezér mellett voltak. Ennek az üzenet értéke kézzel fogható volt, mivel nekünk is van egy olyan királyunk Jézus, aki mellett biztonságban lehetünk, mindent túlélhetünk. Az istentisztelet vége felé még egy zsoltár is elhangzott üzenetként. (a száma már nem jut eszembe, biztosan a gladiátoros üzenet hatása alatt voltam, lefagytam, vagy egyszerűen öregszem) Nagyon jó volt az istentisztelet, mert még azoknak is színes, és értékes lehetett, akik esetleg még nem kötelezték el magukat Jézus mellett. A végére is jutott egy kis dicsőítés, majd 3-4 fős csoportokban imádkozva, hálát adtunk az elhangzottakért. A levezető kötetlen közös együttlét során megismerhettük azokat is, akik eddig még nem voltak közöttünk.
Dicsőség az Úrnak mindenért!
Forester