Nagyon lassan teltek a napok, de végre elérkezett január 24.-e, amelyet ki ezért, ki azért, de nagyon várt. Végigtekintve a csapaton, sajnálattal állapítottuk meg, hogy betegség, és egyéb okok miatt van egy-két hiányzó. Jéhu imával nyitotta meg az alkalmat, majd egy rövid igei bevezetővel köszöntött mindenkit. A bevezető után SirPalya mint levezető vette át a szót, és elmondta, hogy most nem számok, események felsorolásával kívánja értékelni az elmúlt évet, hanem szeretné, ha mindenki saját megtapasztalásán keresztül tenné ezt meg. Többen felszólaltak, nagy örömünkre Csabika is. A múlt év lezárása után következett a pártoló tagok, tagi státus kérelmének elbírálása. A jelöltek egyenként beszámoltak felvételi kérelmükről, az MKMK-hoz történő kötődésükről, és jövőt illető elképzeléseikről. ErdősG, és felesége Rózsa ezt személyesen tették meg, míg Hep igazolt távolmaradása okán, elnökünk és pásztorunk HeKo személyesen ismertette Hep neki elmondott beszámolóját. A tagság egyhangúlag megszavazta, az említettek taggá történő kinevezését. A szavazás érdekessége volt, hogy a betegség miatt távolmaradó Lajos, szavazatát telefonon adta le „mindenki”, - de egy biztos, hogy SirPalya füle - hallatára. (azt, hogy Lajos mit mondott a telefonba az kérdés, de így volt :-) Nekem és másoknak is gyanús lett ez, mert SirPalya, Lajos betegség miatti távollétének ismertetésénél az alábbi távdiagnózist állította fel: Lajos szalad a hasa után! (akkor, hogy telefonált?, de hagyjuk, ez most már örökre a kettőjük titka marad). A délután fénypontját a tag státus, a pach, és a hátfelvarró átadása jelentette. Kívánjuk az Úr áldását az életetekre, és nagyon örülünk, hogy közöttünk vagytok, és hogy mi együtt lehetünk veletek. Sokan csodálkoztunk a következő napirendi pont ismertetésénél. Mint kiderült, eltelt az a három év, amelyre a vezetőség megbízatást kapott a tagságtól, így választás következik. A választást megelőzően volt egy sajnálatos bejelentés is Dani(maci) részéről, aki pártoló taggá történő visszalépése felöl döntött. (helyette nem került újabb alelnök megválasztásra) A választás előtt nagyon jó volt itt is meghallgatni a Heko, SirPalya, VerPé és Jéhu beszámolóját, és „programbeszédét”. E napirendi pont ügyében újraválasztás mellett döntött a tagság, így a szavazás alapján egyhangú döntéssel, három évre, ismét bizalmat kapott a vezetőség. Nemcsak a frissen megválasztott tagoknak kívánjuk az Úr Jézus Krisztus áldását, hanem nektek is, vezetőknek. Kívánjuk, hogy munkátokat úgy végezzétek, hogy „ ne embereknek tessetek, hanem Istennek aki megvizsgálja a Ti szíveteket”. A délután további részében kisebb alapszabály módosítási, szolgálati területi, CMA kapcsolati gondolatok, és a 2015-ös év programjavaslat gondolatok kerültek előtérbe. Ezek között volt egy-két pont, amelynek szélesebb körű megvitatására is születtek javaslatok. A szolgálati terület teljes körűsítése is szóba került úgymint speedesek, túrások, crossosok, quadosok, motoros baráti körök, motoros közösségek stb. felé irányuló kapcsolattartás. Ebben a témában jól megmutatkozott a sokszínűségünk, persze lehet, hogy ezt nem teljesen a Teremtő Isten szerinti pozitívumként kell értelmezni. A 2015 évi programok még alakulóban vannak, de a március 29-i szezonnyitó nap közelségét mindenki nagyon is érzi. A taggyűlés lezárását jelentő ima után, egyesek látogatást tettek, a március 29.-i rendezvény lehetséges helyszínére. Köszönjük Jézus Krisztusnak ezt a délutánt, aki ígéretet tett arra, ha a földön megvalljuk Őt akkor Ő is megvall bennünket az Atyánál.
A késői találkozó ellenére, volt még egy nagyon áldott aznapi programunk. A Hells’ Angels MC. nyílt napjára voltunk hivatalosak. A találkozó a szokásos benzinkúti „imateremnél” volt, ahol imában kértünk áldást az eseményre. A csapat létszámáról csak annyit, hogy SirPalya kisbusza színültig megtelt, Fakopács pedig külön autóval jött a csepeli helyszínre. Ezek a találkozások már nem arról szólnak, hogy bemutatkoznunk, hanem örülünk annak, hogy találkozhatunk azokkal a motorosokkal, akiket már ismerősként köszönthetünk. Halleluja.
A találkozó után, amikor ismét beültünk a kisbuszba, az volt az érzésem, hogy többen lettünk. Pedig emberi szemmel nézve most is ugyanannyian voltunk, csak szerintem azok az angyalok akik ott voltak velünk a találkozón, ők is együtt utaztak hazafelé velünk, és együtt örültek hálálkodtak velünk ezért az estéért, éjszakáért. (még jó, hogy nem találkoztunk rendőrrel, mit szóltak volna, hogy ennyien utazunk egy autóban)
Forester