Hírek

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.” (1.Korinthus 15:19) Így is mondják, hogy áldozócsütörtök, de legjellemzõbben azt mondhatjuk, hogy az „elfelejtett ünnep”. Mennybemenetel napja? Megemlékezünk róla, mert benne van a Bibliában? Egyáltalán: milyen gyakorlati jelentéssel bír ez a nap a mai kor keresztyén embere számára? Talán ott találjuk meg, ott értjük meg a mennybemenetel napjának a valódi jelentését, hogy a Krisztus-hit az nem csak elvárás Istennel szemben, nem is csak valami jövõbeni, majdani váradalom, hanem mindkettõ.  Mindkettõ a maga helyén. A maga idejében. És errõl beszél a fenti ige üzenete is. Hogy Krisztusba igenis bele lehet kapaszkodni. Komolyan lehet venni jelenlétét, jelenvalóságát az életünkben, a mi világunkban, az egyházunkban, a gyülekezetünkben is. Ugyanakkor komoly átgondoltsággal kell tudatosítanunk magunkban, hogy a Krisztus-várás ádventi idõszakában élünk, amikor test szerint nincs jelen a Mester. Más viszonyok, szabályok vonatkoznak hát keresztyén életünkre, mint a Krisztust test szerint ismerõ tanítványokra vonatkoztak hajdanán. És ez mégsem valami tudathasadásos helyzet! Ez maga a keresztyén létforma a Krisztus mennybemenetele utáni és a Krisztus visszajövetele elõtti korban. A mai korban is. A mi korunkban is. A mi életünkben is! ... hát itt van a mai nap, a mennybemenetel napjának gyakorlati fontossága! /folytatás következik hamarosan/ http://isteniszeretet.blogter.hu/469760/mennybemenetel_napja Mihály Sándor naplója