Hírek

Mûalkotások százezrei próbálták ábrázolni Jézus Krisztust, amikor a kereszten borzalmas kínokat élt át. Fizikai fájdalmai is iszonyatosak lehettek, azonban utolsó felkiáltásából is érzõdik, mi volt a legmélyebb, a legelviselhetetlenebb számára: Édesapjának, az Atyának az elfordulása. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a kereszthalál, de Jézus egész földi élete folyamatos szenvedést jelentett számára, mert végtelenül hatalmas pozíciójából és az Atyával való csodálatos szeretetközösségébõl kilépett egy idõre egy kimondhatatlanul leszûkített cselekvõképességû és sebezhetõ állapotba. Emberré lett, mellyel együtt felvállalta Istennel való kapcsolatának lekorlátozását is. Az Édenkertbõl kiûzött emberrel vállalt sorsközösséget, aki nem láthatja Teremtõjét szemtõl szembe. Õ viszont nem lázadása miatt került ebbe az állapotba, hanem önként vállalta föl: elhagyta dicsõségét. Lehet, hogy az Atya is felkiáltott ekkor: „Miért hagytál el, Fiam!” Istennek ugyanolyan fájdalom volt fölajánlania Egyetlenét, és korlátoznia önmagát, hogy ne lépjen közbe, amikor a Gonosz kísértette Fiát, és támadta folyamatosan, sõt emberek tömegeit fölhergelve végül el akarta pusztítani. Miért hagyta, miért engedte ezt az egész világ Ura? Boldogok, akik ezt megértik! Isten már a teremtéskor elhatározta, hogy szabad akarattal rendelkezõ és hozzá hasonló lényt teremt; az embert. Micsoda hatalom olyat alkotni, ami önálló életre, önálló döntésre és cselekvésre képes, és aki önmagáért felelõs! Aki szabad akaratából választhatja Teremtõjét Isteneként, Királyaként, Apjaként és Barátjaként egyszerre. Micsoda hatalom és szeretet az, ami fölvállalja annak a lehetõségét, hogy õt teremtményei visszautasítsák, sõt akár gyûlöljék is! Miért vállalta föl ezt a borzalmas fájdalmat az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt? Hihetetlen mértékben alázta meg magát Isten, hogy az ember szabadon szerethesse viszont õt. Hol van ehhez képest az az alázat, amivel mint ember elfogadhatom ezt a lehetõséget, és lemondok arról az önistenítésemrõl, hogy tudok én Isten nélkül is boldogulni?! Isten szeretett engem elõbb, Õ alázta meg magát elõször értem, amelynek csúcspontja és bizonyítéka az volt, hogy a kereszten meghalt értem: õ kapta meg a büntetést helyettem. Miattam fordult el az Atya egyetlen Fiától abban a világot megrázó pillanatban! Köszönöm, Istenem! (Fix)