Van egy jó hírem, meg egy rossz...

Sokszor hallhatjuk papoktól, lelkészektõl, de akár bármely kereszténytõl is azt a szót, hogy evangélium vagy evangélizáció. Azonnal hallható, hogy nem magyar szó.
Az evangélium görög eredetû szó (ευαγγέλιον, euangelion), jelentése jó hír, örömhír. A görögök még ma is használják a hétköznapi életben ezt a szót, ha jó hírük van egymás számára.
A híradók tele vannak rossz hírekkel, az újságok, magazinok akkor sikeresek, ha minél megdöbbentõbb és extrémebb negatív hírt tudnak elmondani valakikrõl. A rossz hír a szenzáció, az ad izgalmat. Méltatlankodhatunk, mérgelõdhetünk, hibáztathatunk, felelõsségre vonhatunk, a lényeg, hogy nem rólunk szól. Mi vagyunk a jobbak, mi nem úgy csinálnánk, és megnyugszunk, hogy nem velünk van a baj.
A bûnözõnek az igazi rossz hír, ha a bíróság kihirdeti a büntetést. A pénzbüntetés is lesújtó, de a szabadságvesztés, az lebénítóan hat a vádlottra. Egy év, öt év, ennél is több, életfogytiglan? Ki lehet azt bírni? Halálbüntetés?! Nem!!! Az iszonyat!
Mi a jó hír az elítéltnek? Kap egy kis élelmiszercsomagot? Enyhítés? Rövidítés? Egy halálraítéltnek semmi sem jó hír, egyet kivéve: a teljes amnesztia.
Lelki életünk területén sokkal nagyobb tét forog kockán, mint egy állampolgár bebörtönzése és szabadulása földi életének egy szakaszában. Végtelenül hosszú örök létünkrõl kell döntenünk. Muszáj döntenünk.
Észrevesszük-e rabságunkat, mellyel ennek a világnak az ura, a Sátán hazudozva, kábítva és butítva tart fogva minket. Szépnek láttatja börtönünket, komfortosnak a celláinkat, és élvezetesnek a láncainkat. De mire rádöbbennénk a rideg valóságra, már csapdában vagyunk, nincs remény a szabadulásra. Az õ sötét célja minket a saját hatalmában keríteni, és távol tartani Teremtõnktõl, vele együtt a boldog és örök élettõl.
Isten szabad lényeknek teremtett minket. Szabadságot kapott Ádám és Éva, vele együtt mindegyikünk. Kereshetjük Azt, aki alkotott minket, de menekülhetünk is elõle. Letagadhatjuk a létét, gúnyt ûzhetünk szavaiból - egy ideig. Elbukott Ádám és Éva is, és elbukunk mindannyian újból és újból. De Isten türelmesen vár, hogy az õ igazi jó híre eljuthasson mindenkihez, és legyen újból lehetõsége az életet választania mindenkinek.
De mi az õ jó híre? Hogyan lehet az életünket visszakapni? Nem élelmiszercsomag, nem enyhítés, nem rövidítés, hanem teljes amnesztia! Kegyelem!!! A büntetést letöltötte saját, egyetlen Fia, az Úr Jézus a kereszten, helyettünk. Ez a jó hír! Nincs ennél jobb hír annak, aki fölismerte, hogy halálraítélt rab.
Ez a jó hír többször is le van írva a Bibliában, többek között János evangéliumában a 3. rész 16. versében:
"Mert úgy szerette Isten az embereket, hogy egyetlen Fiát adta, hogy aki hisz a Fiúban, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Egyszerû fordítás, 2006)
Tehát van egy jó hírem meg egy rossz. Kezdem a rossz hírrel, mert ha azt nem hisszük el, akkor a jó hír nem is fog minket érdekelni. A legrosszabb hír a számomra, hogy rab vagyok, ráadásul halálraítélt. És ez sajnos igaz. A jó hír viszont azonnal az, hogy a Megváltó Jézus Krisztus kiváltott saját élete árán, tehát szabad vagyok, ha elfogadom a kegyelmet! Fantasztikus, hogy ez is igaz!!!
Fix
Kapcsolódó link:
http://www.mindennapi.hu/cikk/blogok/mi-az-a-jo-hir-amit-a-keresztenyek-annyira-el-akarnak-mondani-/2010-12-18/811