Hírek

A hét elsõ napján korán reggel, amikor még sötét volt, magdalai Mária kiment a sírhoz. Meglátta, hogy a követ elmozdították a sír bejáratától. Ekkor elszaladt Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”  Ekkor Péter és a másik tanítvány elindult a sírhoz. Együtt szaladtak, de a másik megelõzte Pétert, és elsõként ért oda. Lehajolt, és meglátta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki mögötte futott, és bement a sírba. Õ is látta, hogy ott vannak a vásznak. Látta a kendõt is, ami Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. Ekkor bement a másik tanítvány is, aki elsõként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt.  Még nem értették az Írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból. Ezután a tanítványok hazamentek. Mária pedig ott maradt a sír elõtt, és sírt. Azután sírva lehajolt, hogy benézzen a sziklasírba. Meglátott két fehér ruhás angyalt, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste volt: egyik a fejénél, a másik a lábánál. Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?” Õ pedig így válaszolt: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.”  Amikor ezt mondta, megfordult, és meglátta Jézust, aki ott állt. Mária azonban nem ismert rá. Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?” Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus nevén szólította: „Mária!” Õ megfordult, és azt mondta: „Rabbóni!”, ami azt jelenti: „Mester”. Jézus így szólt hozzá: „Ne érj hozzám, mert még nem mentem fel az Atyához! Menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez!” Mária pedig elment, és ezt mondta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” És elmondta nekik, amit Jézustól hallott. Aznap este, a hét elsõ napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a zsidó vezetõktõl. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok pedig nagyon örültek, hogy látják az Urat. Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség nektek! Ahogyan engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt: „Vegyétek a Szent Szellemet! Akiknek megbocsátjátok a bûneit, azoknak a bûnei meg lesznek bocsátva. Akiknek viszont nem, azoknak a bûnei megmaradnak.”  Tamás, akit Ikernek is hívtak, a tizenkét tanítvány közé tartozott, de nem volt ott, amikor Jézus megjelent. A többiek elmondták neki, hogy látták az Urat. Õ így válaszolt erre: „Amíg nem látom a kezén a szögek helyét, és meg nem érintem az ujjammal a szögek helyét, és nem teszem a kezem az oldalára, addig nem hiszem el.”  Egy héttel késõbb a tanítványok újra együtt voltak, és akkor már Tamás is köztük volt. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus megjelent közöttük, és köszönt nekik: „Békesség nektek!” Azután Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!" Tamás így felelt: „Én Uram és Istenem!” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."  Sok más csodát is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, és ez által életetek legyen benne.  János írása szerinti örömhír 20. rész (Egyszerû fordítás)