Amikor szól és üzen Isten

Napjainkban több idő és figyelem jut az emlékezésre. Vírus-járvány és vészhelyzet van, valamint „maradj otthon” felszólítás a kijárási korlátozás miatt.  E váratlan és szokatlan helyzet egyik pozitív hozadéka az emlékezésre jutó több idő.

Az elmúlt hetekben jól esett a lelkemnek egy különleges emlék és egy akkor és ma is aktuális ige felidézése:

 „Jobb a szomorúság, mint a nevetés, mert amíg az arcod szomorú, a szíved jobb belátásra tér.” (Prédikátor 7,3)

Egy ígéret, ami beteljesedett:

Váratlan helyzettel néztem szembe 2015. december 4-én. A Szent Imre Kórház sürgősségi osztályán több vizsgálat eredményeként megállapították, hogy egy agresszív vírus fertőzött meg, valamint a legrosszabb hír az, hogy a CT vizsgálat kimutatta, 3 db daganat van a ball oldali tüdőmben, ezért azonnal menjek el az Országos Korányi Pulmonológiai Kórházba. Feleségem Anna elvitt és azonnal felvettek az osztályra. Magas lázzal, fizikailag nagyon gyengén és lelkileg összetörve feküdtem be az ágyamba. Anna hazament és egyedül maradva, elkeseredve és szomorúan kiáltottam Istenhez. Miért Uram? A kimerültségtől elaludtam.

A kórházban töltött harmadik napon vasárnap kora reggel, Isten válaszolt. A kórteremben csend volt és mivel nem tudtam aludni, elővettem a Bibliámat, kinyitottam a könyvjelzőnél – Jn ev. 11. – és elkezdtem olvasni. A 4. vers olvasásakor –„Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.”– a testemet átjárta egy olyan érzés, amit nem tudok pontosan megfogalmazni. A lelkemben halkan felkiáltottam: „Köszönöm Uram! Köszönöm, hogy meggyógyítasz!”. A kórházban töltött 10 nap alatt sokan meglátogattak, és mindenkinek elmondtam, hogy a daganatos betegségem nem halálos. A kórházból hazaengedtek miután a lázas állapotom tartósan megszűnt, majd több CT és PET/CT vizsgálat következett. Teltek a hetek és a hónapok, és elmaradt a műtéti beavatkozás, mert a daganatok mérete folyamatosan csökkent. Minden orvosi beavatkozás nélkül 2016. április 18-án gyógyultnak nyilvánítottak a kórházi zárójelentésben. Dicsőség az Úrnak! Őszintén be kell vallanom, hogy a gyógyulásomig eltelt négy hónapban sokszor éltem meg mélységeket – erőtlenséget, csüggedést, félelmet, szomorúságot, csalódottságot és elkeseredést, de megtapasztalhattam: „Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, ami minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatás érjen benneteket. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.” (1Kor 10:13). 

Egy üzenet, amire szüksége volt a lelkemnek:

Gyógyulásom óta teltek a hónapok, és emlékszem, már 2018 nyarát élem. Ez az év sok problémával indul és úgy is folytatódik. Körül vesznek pénzügyi aggodalmak, értéktelenségem és feleslegességem érzése, emberektől lelki és szellemi támadások, és még folytathatnám a sort. Ezzel párhuzamosan sok olyan „világi” rendezvényen és társaságban jelen lehettem, ahol a Jézus krisztusról szóló örömhírt elmondhattam. Ilyenkor mindig tapasztaltam az ÚR Szellemének a jelenlétét, erejét és védelmét. A hétköznapokban újra és újra rám törtek a félelmek, csüggedés és aggodalmak, vagyis a gonosz támadásai.

Ebben az állapotomban elérkezet a tüdő daganatból gyógyulásom kontroll vizsgálata. Szeptemberre kaptam időpontot a körzeti tüdőgondozó tüdőgyógyász főorvosához, akit nem ismertem. Az orvosi rendelőben megjelentem a kapott időpontban és bementem a főorvosnőhöz. Megkérdezte, hogy van-e valamilyen panaszom, majd a mellkasomat átvilágította egy röntgen készülékkel, elolvasta a múltban keletkezett vizsgálati eredményeket, valamint a CT és PET/CT vizsgálatok kiértékelést. Majd a következő mondatokat mondta: „Maga az Isten csodája! Magát nagyon szereti az Isten! Magával terve van az Istennek! Egy év múlva újra jöjjön el kontroll vizsgálatra.” Kijöttem a rendelőből, beültem az autómba és csak néztem ki a fejemből, mert Isten jelenlétéről ilyen megtapasztalásom még nem volt. Ismét átélhettem: „Jó az ÚR, és gondja van rám!”

Tudta az ÚR, hogy elkeseredett állapotomban szükségem van arra, hogy üzenetet kapjak tőle. Felhasznált egy ismeretlen főorvost arra, hogy elmondja nekem azt, ahogyan Ő lát engem és tudassa velem: „Magát nagyon szereti Isten!”. Isten mindent tud: „Atyátok jól tudja, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mt 6:8 )

Minden a javadra van, mert elhívott vagy:

Életem egy fontos és nehéz epizódját osztottam meg – ami a javamat szolgálta –, mert úgy ismerhettem meg Istent, ami a képzeletemet felülmúlta. Az a reménységem, hogy életem részletében meglátod az Úr Jézust a Megváltót, a Szabadítót, a Gyógyítót, az önzetlenül szeretető és kegyelmes Mindenható Istent, aki a mi Édesapánk.

A jelenlegi nehéz és veszélyes időszakban azzal az igazsággal szeretnélek bátorítani, amit a személyes életemben már többször megtapasztalhattam: „Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik, és akiket ő a saját terve szerint elhívott.” (Rom 8:28 )

„Békesség néktek!” Legyetek védettek és áldottak!

Szeretettel,

Kornél

A múlt héten 4 napot tölthettem a tököli fiatalkorúak börtönében úgynevezett cursillo alkalmon.

15 fiút ismertünk meg akik igen nehéz körülményekbe születve kallódtak el a rövid eddigi életükben.

17 és 20 év közöttiek. 

Sokat beszélgettünk velük, bizonyságot tettünk az életünkben Krisztusról, két lelkész tanította Őket.

Ma mind a 15-en olyan szinten akarják a jót, hogy az hihetetlen számomra.

Megtapasztaltam, hogy az Isten tényleg minden embert tökéletesen jónak teremt. Nincs selejt!

Ezek a fiúk igaz szeretetről tettek tanúbizonyságot.

Amiért ezt írom Nektek az az hogy sok motoros történet is szerepelt a beszélgetéseimben és sokat meséltem a közösségünk megtartó erejéről, Isten kapcsolatunkról, szolgálatainkról, lelkesedéseitekről!!!

Az MKMK léte, lelkülete, nagy szerepet játszott abban, hogy ezek a srácok elgondolkodtak az életükön.

A végén a hálájukat a lenti motorral fejezték ki.

Isten áldja a közösségünket, szeretetben, bölcsességben!!!

"Új emberként" Istenhez hasonlóvá válni

„… öltözzétek fel az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy hozzá hasonlítson …” (Efézus 4,24)

Egy egészséges házasságban a felek ragaszkodnak egymáshoz. A férj ragaszkodik a feleségéhezés a feleség is a férjéhez. Gyengédség, őszinte, állandó párbeszéd jellemző rájuk. Ugyan ez igaz az Istennel való kapcsolatunkra is. Néha az örömünket visszük elé, néha a fájdalmainkat, de mindig odamegyünk hozzá. És mindeközben minél többször vagyunk együtt vele, egyre inkább hasonlóvá válunk hozzá. Akik hosszú ideig élnek együtt, azok hangjukban, beszédükben, gondolkodásukban is hasonlítani kezdenek egymásra. Ahogy Istennel járunk, egyre több időt töltünk vele, átvesszük a gondolkodását, az elveit, a hozzáállását. Szívünk hasonlóvá válik az ő szívéhez, és úgy tudunk szeretni, ahogyan ő szeret, mert ő a szeretet.

(Max Lucado gondolatai alapján)

Idemásolom egyik diákunk beszámolóját a halásztelki Csendesnapról:

Zajos Csendesnap

Ezúttal szerintem eléggé eltalálta a Vezetőség, hogy mivel is lehetne leginkább közelebb vinni Istenhez a Bocskais diákokat. Senki sem számított arra, hogy egyszer csak megjelennek a templomban kemény külsejű, bőrszerkós fickók.

Nem is igazán értettem először a kiírást. Keresztény motorosok előadása: hogyan lehet egy motoros keresztény vagy egy keresztény motoros. Egyből ilyen dolgok jutottak eszembe, hogy ez nem istenkísértés-e, vagy, hogy ezek a kemény fickók nem ilyen sátánista zenéket hallgatnak, meg teli vannak piercinggel, tetoválással és ez a lázadó külső annyira nem illik a keresztény életbe. De végül is miért is ne?

8:00-kor elkezdődött nekem az áhítat a református templomban. Az első sorban jobb oldalon a szokásos helyen (ahol ülni szoktam) most nem rendészek ültek, hanem a motorosok, így sajnos csak hátul jutott hely, de még így is szemet szúrt, hogy András tanár úr nem ingben van hanem fekete pólóban, amin a motoros keresztények egyik logója volt. Azt gondoltam, hogy csak a tiszteletükre vette fel vagy valami ilyesmi.

Kornél bácsi, a motoros közösség vezetője tartotta meg az igehirdetést, aki nem felszentelt lelkész, de számomra mégis nagyon szívhez szólóan beszélt. Ami megmaradt és sok gondolatot elindított bennem az az a mondat volt, hogy: „Isten nem azért van, mert hiszünk benne, hanem mert van és kész!” Engem nagyon jó érzésekkel töltött el, hogy mind velünk énekelték az ifjúsági dalokat is. Visszafelé az iskolába motorral mentek és nagy meglepetésemre ott volt közöttük sisakban, kabátban saját motorján András tanár úr is.

Amikor mindenki visszaért a templomokból, az aulában folytatódott a program. Az első sorban ültem a legjobb barátnőmmel, mindketten nagyon kíváncsiak voltunk az előadásokra. Egyesével elmesélték az életüket és bizonyságot tettek a hitükről. Annyira ledöbbentettek a történetek, hogy néhány ember mennyire mélyről képes volt felállni Jézus Krisztus szeretetével. Minden kérdésre, ami megfogalmazódott bennem, választ kaptam és tudom, hogy sok olyan dolgot meríthettem ezekből a történetekből, amiket egy vasárnapi istentiszteleten vagy egy pénteki ifin nem tudnék. Megértettem, hogy Isten nem azt szeretné, hogy ne legyünk boldogok és csak érte éljünk, hanem, hogy ne váljunk a függőségeink és a szórakozás rabjává, adott esetben például a motorozásévá. A motor csak egy eszköz: az összetörhet, elromolhat, vehetünk újat. De csak most van esélyünk a jó útra lépni, ami Isten útja. Két előadás között eszembe jutott még pár kérdés és nem is bírtam magamban tartani ezért (pont Kornél bácsi ült mellettem) fel is tettem. Rengeteget beszélgettünk, olyanokat is megkérdeztem tőlük, amit az ifimben se mertem még. Az idő elég gyorsan elrepült, az a kb. fél óra szünet nem tűnt többnek 5 percnél. A beszélgetés végén nekem ajándékoztak egy motoros Bibliát. Be kell vallanom, hogy ez az első saját Bibliám. A bizonyságtételeket, amik benne vannak, 2 nap alatt el is olvastam.

A második blokk után fakultatív program következett. Bemutatták egyesével motorjaikat és utána fel lehetett mögéjük ülni és motoroztatták az udvaron a diákokat.

Életemben talán ez lesz a legemlékezetesebb Csendesnapom és remélem, hogy nem utoljára találkozhattam a Motoros Keresztényekkel. (Csepregi Fanni - 10.R osztály)

Isten hegycsúcsai

Elég neked és nekünk Isten kegyelme!
Vannak hegyek, amelyeket csak Isten tud megmászni. Persze mi is megpróbálhatjuk, de nem fog menni.
Ha azt gondoljuk, hogy az Istentől kapott munkaköri leírásunkban benne van a megváltás feladata is, akkor tévedünk. A mi dolgunk az, hogy segítsünk az embereknek, nem az, hogy megváltsuk a világot. Nem arra teremtettünk, hogy megmásszuk azt a hegyet (Golgota), amelyre csak a Messiás / Krisztus juthatott fel.
Nem kell megmásznunk Isten gondoskodásának hegyét sem. Nem vagyunk képesek sem működtetni, sem fenntartani a világot. Nem arra lettünk megalkotva. Vannak, akik mégis azt hiszik, hogy képesek rá. 
Nem hajtunk térdet senki előtt, feltűrjük az ingujjunkat, és ha kell, lehúzunk egy tizenkét órás műszakot … Ez elég lehet ahhoz, hogy megéljünk, vagy fenntartsunk egy vállalkozást (vagy szolgálatot). De minden mutatványunk, szorgalmunk csődöt mond, amikor a halállal vagy a bűneinkkel (célt tévesztett Isten nélküli életünkkel) kell szembe néznünk. (Max Lucado)

Jézus Krisztus bennünk működő ereje

A világ arra bátorít téged, hogy harcolj és küzdj a hatalom és tekintély pozícióért. Ha Istent szolgálod, akkor csak engedelmeskedned kell neki, bármit is mond neked. Istennek nincs szüksége arra, hogy álmokat álmodj az életedről, a családodról, a vállalkozásodról, a szolgálatodról vagy a gyülekezetedről. Isten csak az engedelmességedet kéri. Minden elképzelésedet meghaladó tervei vannak – veled is. (Henry és Richard Blackaby)

A (Jézus Krisztus) bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni. (Biblia - Efézus 3,20)

Köszi a bizonyosságod, hogy Istené a védelem, neki szól a hála!

Örülök, hogy megmaradttál egészben!

Legyünk kitartóak az imádságban, azt hiszem az az első védőbástyánk! A tudás a második

Áldott Hetet!

Kedves Testvérek! Szombaton lemotoroztam Békéscsabára Ujlaki Marci testvérünkhöz -mert ráértem- hogy megelevenítsük kapcsolatunkat, és megköszönjem támogatásait amivel missziónkat támogatja. Áldás volt a nyíregyházi gyülekezet szolgálata. Több kedves testvérrel ismerkedtem meg, talán még támogatókat is sikerült találni a motoros tagjaik között. Vissza felé jövet -még világosban- néhány település után szembe jött egy nekem balos kanyarban a kamion és "gyanusan" mögötte -vele egyirányban- eltünt mellette egy autó. Azonnal fékezni kezdtem és a padka felé húzódni. Következő pillanatban szemből egy autó száguldott el mellettem, de csak úgy kerülhettem el a frontális ütközést hogy a patkára kellett ráhajtanom a még "maradék" sebességemmel. Nem tudom ki volt az "ügyesebb" az Úr vagy az angyalok, de az biztos hogy nem én......   Most szenvednek a fiaim hogy letöltsék a kameráról a felvételt. Ha meg lessz közzé teszem. Minden dicsőség az Úré!

A jelenlegi modern és „felvilágosult” korszakunkban az ÖRÖMHÍR (evangélium) által életet nyerhetnek azok, akik elhiszik és befogadják, mint igazságot!

„Az örömhír a hitetek alapja: hogy Krisztus a mi bűneink miatt halt meg, ezután eltemették, de a harmadik napon feltámadt.”

„Jézus nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és képvisel bennünket az Atya-Isten előtt!”

„Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek, azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől.”  (Forrás: BIBLIA)

Érted? Érted és értem történt mindez úgy 2000 évvel ezelőtt a Golgata hegyen felállított kereszten.

ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? 

Máté 27 . rész a keresztrefeszítés története. emlékezzünk, hogy meghalt, de harmadnapon feltámadott

miérettünk, hogy mi élhessünk. ÁMEN.