Fórum

Egy olyan "történet" fiataloknak, amely közelebb hozza hogy megértsék mit is akart mondani Jézus akkor az evangéliumi példázatával az Őt követőknek.

 
A mellőzött munkások
Máté 20: 1-....    "Hasonlatos az Isten országa a szölős gazdához, aki jó reggel kiment hogy munkásokat fogadjon fel a kertjébe.  Megegyezett a fizetésben is velük és azok elmentek dolgozni.......
"...mit álltok itt semmittevően egész napon át? -Mert senki sem fogadott fel minket....  Menjetek el ti is a szölőmbe és megkapjátok ami igazságos a nap végén....."
A mellőzött tanulok példázata.
Egy iskolában projekt hetet szerveztek. Minden osztály más-más témát választott. Tudomány,  művészet, történelem, űrkutatás, a harctudomány, őskori leletek. Komoly témákban próbálták ki tudásukat a tanulok. A tanárok osztályonként csapat vezetőt neveztek ki akik kiválasztották a társaik közül akikkel végrehajtani szándékozták a megadott feladatokat.  Mindenki eltünt a folyosókról, és nagy reménnyel fogtak bele az egy hetes iskolai versenynek.  Az igazgató úr jutalmakat, helyezéseket lebegtetett meg a diákok szeme előtt. Tehát nagy volt a tét a versenyt illetően. Volt néhány diák akik a válogatásbol kimaradtak.      A folyosón lézengve be-be nyitottak egyik-másik terembe: "segíthatünk"  kérdéssel, de mindenhonnan elzavarták őket.  Rájuk csapták az ajtót:"...húzzatok el innen..."  Ez így ment hétfőtől csütörtökig, minden nap. Úgy mentek haza hogy semmit nem csináltak. Feleslegesnek érezték magukat és értéktelennek. A hét közepétől már nem az aulában tartózkodtak, ha nem össze kuporodva  az egyik folyosó végén a wc mellé húzódtak be hogy senkinek ne legyenek útban.  Péntek reggel is így, kupacban búslakodtak amikor meglátta őket az igazgató úr. "Hát ti mit csináltok itt?      Minket senki nem választott be a csapataikba!
Miért? Hát nézzen ránk, igazgató úr!   Én olyan szerencsétlen vagyok, hogy a saját lábomba képes vagyok elesni ha nem figyelek oda, így nem tudok sem focizni, sem tornázni.
 És te? Én olyan hiperaktív vagyok hogy mindent elrontok amihez hozzá nyúlok, főleg ha másokkal együtt kell valamit csinálni. Mindég csak utánuk kullogok amikor megy valahová az osztály, hogy ne legyek egyedül.
És neked mi a bajod a többi diákkal hogy nem mentél be egyik projektre sem?  Nézzen rám igazgató úr! Olyan erős szemüveget hordok hogy állandóan kigúnyolnak hogy vaksi vagyok. Még a  labdát sem tudom elkapni, nem hogy focizni tudjak a többiekkel. Mindent elszúrok mert nem látok úgy mint a többiek!
Az igazgatót megdöbbentette a hallottak. De előállt egy ajánlattal: " Akartok nekem segíteni?  Igeeeen!   - mondták a tanulók.   Csináljatok nekem egy öszesítő beszámolót a projekt-hétről és ti is  részt vehettek a helyezéseken. A három gyerek felosztotta maga között a tennivalót. A hiperaktív végig száguldott a tantermeken és összeszedte az addigi írott anyagot. A saját lábában elbotló gyerek össze állította sorrendben a témákat és ellátta széljegyzetekkel. Az erős szemüveges gyerek számítógépre vitte fel az egész anyagot.  Mire a pénteki tanítási napnak vége lett már ott állt a három gyerek az igazgató ajtajában. Kezükben a dossziéval kopogtattak be. Átadták a számozott oldalakat. Az egész iskola heti munkája papírra kinyomtatva benne volt.
Eljött az értékelés napja. Az ünnepélyes dijjátadáson ez a három fiatal lett felszóllítva az emelvényre legelőszőr.  Kitüntető figyelmet kaptak kitartásuk és képességükért a többi gyereket megelőzve. Mert mint fogalmazott az igazgató:...könnyebb dolga volt a sok létszámú osztályoknak.  Ők összetartottak, és az ötleteikkel egy-egy témában segítették egymást. De ezek a fiatalok kitartottak akkor is ha senkinek nem kellettek, az orjási feladattal amit az utolsó napon kaptak csak magukra számíthattak és nem estek kétségbe.

Újabb blog bejegyzés került ki, olvassátok! Akinek van akár személyes élménye is valamely programunkon vagy annak kapcsán úgy írja meg és feltesszül a blogok közé. Osszuk meg az élményeinket minden olyan érdeklődővel aki kíváni ránk vagy a szolgálatunkra!
 

Akkor sokszor fog eszembe jutni és imádkozom érte (is).

Hála az Úrnak! Nagyon örülök hogy siker van! Isten áldjon és használjátok gond nélkül nagyon sokáig! Öcsém Yamahája már évek óta ebben a cipőben jár, talán tavasszal sikerül átírnia.

Végre eljött az idő amikor sikerült átiratni a Transportert! Köszönöm mindenki ima támogatását amiből egy kicsit még kérnék a bölcs folytatás érdekében

Laza másfél hónapos herce-hurca végére sikerült pontot tenni.

Ez a cikk elgondolkodtat, hogy vannak olyan "elfogadó" emberek akik a külsőségek ellenére is képesek meghallgatni az evangéliumot.

Misszió-Expó 2015

köszönjük  SIR.  meghallgattuk mégegyszer, Eta külön is és nagyon hálás volt és örült hogy elmentem.

Isten áldja a munkátokat. remélem lesz lehetőség egyszer saját (motoros) imataremben is dicsőiteni az Istent.

Köszi Palya!!!