válasza Szent üzenetére
Szent üzente 2012-02-07 06:58:47
Hátha valakinek jól jönnek gyülink dicsõítésvezetõjének sorai:) !
-------------------------------------------------------------------------------------
[b]•Isten félelme[/b]
[d]„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettõvel arcát takarta el, kettõvel lábát fedte be, kettõvel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsõsége betölti az egész földet! A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel.”[/d] (Ézsaiás 6,1–4)
Ézsaiásnak Isten jelenlétével való találkozása mindannyiunk számára értékes lecke lehet. Lecke, amely visszahozhatja az õszinteséget, a szeretetet és az imádatot, amely talán hiányzik a mennyei Atyával való kapcsolatunkból. Keresztény életünkben megyünk át olyan idõszakokon, amikor a dicséretünk középszerû, és hiányzik belõle az õszinteség. Úgy teszünk, mintha dicsõítenénk, de a figyelmünk a gyülekezetben való dicsõítésrõl és az Úrral töltött csendességünkrõl elterelõdik.
Arról beszélünk, hogy milyen jó is volt régen, de a jelenben nem tapasztaljuk meg a dicsõítés mélységeit. Talán megváltozott a fontossági sorrend az életünkben, és az áhítat Isten iránt valahol a lista alján szerepel.
Figyeljük meg Ézsaiás reakcióját Isten jelenlétében – [d]„Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!” [/d](Ézsaiás 6,5)
Ézsaiás megértette, hogy semmi helye Isten jelenlétében. A szövegben az az elképzelés, hogy még a halál is jobb lenne Ézsaiásnak, csak már lépjen közbe egy külsõ segítség. Ézsaiás megértette azt, hogy szakadék választja el az embert Istentõl Ádám bûnbeesése óta. És amennyire lehetetlen egy égõ gyufaszállnak égve maradni az óceánban, annyira érezte Ézsaiás lehetetlennek helyzetét Isten elõtt. A vétkeiért járó büntetés nagyon valóságossá vált elõtte.
Keresztényekként nem kell félnünk Istentõl, olyan értelemben hogy õ lépten-nyomon büntetni akarna minket. Az kárhoztatás lenne, márpedig [a]semmi kárhoztatásuk nincsen azoknak akik Jézus Krisztusban vannak [/a](Róma 8,1).[a] Jézus lerombolta a falat, ami elválasztott minket az Atyától [/a](Ef 2,14). De a Biblia azt is mondja, hogy [d]„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” [/d]– Példabeszédek 9,10. Ez egy egészséges félelem, ami éghet eleven tûzzel is, okosan használva jóra fordítható, kihasználva ölhet. Isten félelmét hódolatban és tiszteletben mutathatjuk ki és az õ jelenlétében ez teljes áhítatot és ráfigyelést jelent, elismerve õt nemcsak Atyánknak, hanem Teremtõnek és Úrnak, aki mindenható mindentudó, igazságos és szent.
Az ihletet e cikk témájához egy 24 órás dicsõítésen kaptam. Csak ámultam azon, hogy az egyik percben milyen áhítattal dicsõítik Istent, a másik percben meg a mobiljukat próbálják kiásni valahonnan, mert az csengett, nemcsak megzavarva ezzel a körülöttük levõket is, hanem megkérdõjelezte dicsõítésük mélységét is. Látok embereket kiszaladni imaórákról, csak azért, hogy felvegyék telefonjukat, vagy ott veszik fel az istentisztelet alatt. Elég hatalmas Isten ahhoz, hogy egy héten két órán keresztül vigyázzon az életünkre? Engedjétek meg, hogy átfogalmazzam Ézsaiás tapasztalatait, hogy azáltal kifejezhessek egy pár olyan dolgot, amelyeket az évek során dicsõítésvezetõként megtapasztalhattam. (Figyelem egy kis szarkazmus következik) –[b] „Jaj, Uram, térjünk a lényegre, hiszen én „idõszükében" levõ ember vagyok, méghozzá a környezetem is hasonló cipõkben jár. A szemeim már látták a Királyt, a seregek Urát, és a ruha, amit viselt egyszerûen nem a huszadik századból való. Valami új cuccba kellene bújtatni, hogy nézzen már ki valahogy. Na, és nem énekelnének már egy új dalt, ezt már hallottam – „Szent vagy, szent vagy, szent vagy Uram", ezt már elkoptattuk. És...egy perc, Uram, gyorsan válaszolok a telefonomra, aztán jöhet az az eleven szenes dolog".[/b]
Gyülekezetek sokasága próbálkozik korszerûsíteni Istent az emberek igényei szerint, ahelyett, hogy úgy mutatnák be õt, mint ahogy azt az Ige teszi - szentnek, igazságosnak, aki telve van szeretettel gyermekei iránt. Egy Isten, aki kegyelemmel teljes, és aki vágyik arra, hogy megáldjon minket és megajándékozza azokat, akiket szeret. Egy nagyszerû dicsõítõ csapat, a legújabb dalok, egy szórakoztató lelkipásztor lehet, hogy nagyszerû hangulatot tud teremteni ahhoz, hogy az emberek Istennel találkozhassanak, de a tapasztalataink addig nyúlnak csak, mint amennyire megismertük Isten nagyságát, szentségét és a szeretetét, és azt, milyen nyomorúsággal jár az élet nélküle.Az Istennel való igazi találkozás áthidal minden generációs, etnikai, felekezeti vagy kulturális, mûveltségi különbséget.
Az alázat a kulcsa ennek a témának, és ezt a szeráfok be is mutatják nekünk Ézsaiás 6,2-ben.
Hat szárnyuk volt, néggyel ebbõl befedték magukat – ez az alázatnak az egyik jele, kettõt viszont repülésre használtak. Elõtte való alázatunk túl kell szárnyalja érte tett cselekedeteinket.
Az alázatosság hiánya általában társul a tisztelet hiányával, és sok testies cselekedet jellemzi. Ha nem töltünk elég idõt Jézus lábainál, elterelõdik Róla a figyelmünk, és neheztelünk azokra, akik kevesebbet dolgoznak, mint mi. (lásd: Mária és Márta) [d]„Alázzátok meg magatokat az Úr elõtt, és õ felmagasztal titeket” [/d]– Jakab 4,10. Micsoda szabadság az, amikor Isten emel fel bennünket. Repülünk a járás helyett, az élet teljes és bõvölködõ, jelenléte a szeretet és a menedék helye. Nem a rettegésé.
•Egészséges félelelem van-e Isten iránt az életünkben, amelynek eredményeként valóban megismertük és reagáltunk az õ lényére? Lehet, hogy ajkainkat eleven szénnel kell megégetni, hogy Isten Lelke még hatékonyabban szólhasson hozzánk és általunk [a]Ézsaiás 6,7[/a]
•Meg kell-e változtatnunk a fontossági sorrendet, hogy megadjuk az Alkotónknak járó elsõ helyet?[a] Kolossé 1,18[/a]Talán itt az idõ, hogy kikapcsoljuk mobiljainkat, hogy Istent úgy és annyi ideig tudjuk dicsõíteni, amennyire õ megérdemli, félretéve e világ gondjait, bízva Istenben, aki úgyis mindent tud. Isten arra vágyik, hogy megáldjon bennünket, de gyakran nem töltünk elég idõt a jelenlétében ahhoz, hogy ezeket az áldásokat át is vehessük Tõle.
További igeversek Isten félelmérõl és a bölcsességrõl: Jób 28,28, Zsoltárok 111,10, Példabeszédek 1,7; 15,33, Ézsaiás 11,2; 33,6
Isten áldjon benneteket,
Mike Payne,
dicsõítésvezetõ
Golgota Budapest